Tollas Tímea

Budapest, 1997. Író, újságíró.

Tanulmányait a Budapesti Gazdasàgi Egyetemen végezte, rendezvényszervezés szakirányon. A közgazdász diploma megszerzése után joghallgató lett. Szövegíróként és újságíróként dolgozik. Első könyve 2021-ben jelent meg, több irodalmi pályázaton is sikeresen szerepelt.

Művei az Üveghegy Kiadónál:

Borzonka (Bűvös mesék tárháza, 2023)

Könyvbemutatók

Két könyvbemutató is lesz februárban, amelyekre szeretettel várjuk az olvasókat.

Február 10-én (pénteken) 17 órától a zuglói Cserepesházban (Budapest XIV., Vezér utca 28/B) Tumpek Zoltán lesz a Samodai József Zuglói Helytörténeti Gyűjtemény vendége. Az est keretében mutatják be szerzőnk édesapjáról, Tumpek György Európa-bajnok, többszörös világcsúcstartó úszóról írt Delfinkirály című könyvét.

Február 13-án (hétfőn) 17 órától a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban (Százhalombatta, Szent István tér 5.) Fazekas István Nagy idők városa című eseményjátékának könyvbemutatójára kerül sor. Köszöntőt mond Vezér Mihály polgármester, közreműködik Bozsogi János rendező, valamint Brunner Márta és Szakács Tibor színművészek. A szerzővel Véghelyi Balázs beszélget.

Tollas Tímea: Borzonka

Tollas Tímea: Borzonka (Bűvös mesék tárháza)

Borítóterv: Hargitai Emma
Oldalszám: 138
Kiadás éve: 2023
ISBN 9786156438133
Kedvezményes ár: 3800 helyett 2850 Ft.


Ebben a misztikus, sokszor bűvösnek tűnő mesekönyvben szembetalálkozhatsz önmagaddal, miközben egy fantáziadús világban kalandozhatsz. A varázslatok univerzumában való kalandozásod során végig hű társad lesz Borzonka, a kis boszorkány, aki ennek a könyvnek a sötét lelke.

Csongor Andrea

Budapest, 1968. Költő, újságíró, szociális munkás. Az ELTE BTK-n magyar, a Bárczi Gusztáv Főiskolán pszichopedagógia szakos oklevelet szerzett. Szociális segítőként dolgozik, emellett a Képmás magazin munkatársa. Verset és prózát is ír.

Művei az Üveghegy Kiadónál:

Ige, kötő (versek, 2021)

Szíki Károly: A reménybe öltöztetett szavak

(„Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel” – Költők egymáshoz és egymásról)

Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel – Lisztóczky László legújabb, s talán súlyra is legnehezebb, keménykötéses, 654 oldalas versantológiája – a magyar líratörténet különleges példatára. A különlegességét az adja, hogy a József Attila-díjas irodalomtörténész tanár úr talált egy lényeghitelesítő koncepciót, mely a válogatás gerincét képezve több évszázad verslüktetéseit, szívdobogásait postázza egy-egy címre, ha pontos akarok lenni, esetenként 10-15 verset is postáz egy személynek.
A címzett valamely költő, akihez szól egy másik poéta, többször évszázadokkal későbbi időből vissza, olykor pedig kortársköltőt szólít meg.
Lisztóczky László nem mások nyomában lépkedő irodalomtörténész, nem mások által kitaposott ösvényen susog, ha ezt tenné, akkor is fajsúlyos lenne az alkotása, de ő megálmodik, istenhitével kidolgoz egy koncepciót és azt évekig érleli, míg egy kiadót felkeres. (Ezúttal az Üveghegy kiadót és a Kapitális Nyomdát nyerte meg.)
Ez a könyv harangoz. A lelkek rezdülésének hangja ez, a Mégis élünk Bartis Ferenc-féle harangszó hallik és szól a köteten mindvégig. Tornyok omlottak, hegyek és helyek tűntek el, de van hírmondó: a versek sokasága, mely jelenti, hogy élünk még! Reményik Sándor szavaival: „Nagyon nagyot zuhantunk. / De megmaradt a büszke öntudat, / A Te öntudatod, / A mi öntudatunk: / Ha balsorsverten, ha koldusszegényen: / Vagyunk, vagyunk! / És akarunk még lenni!…”
Harang is e kötet, mely hívja az élőket (Kányádi). Egy ágyú is, mely sok kis harang öntete, nem repedt, nagyon is élces-érces, tiszta hangon szóló harang. Úgy szól, mint Reményik Sándor Atlantisz című versében: mélyről és kitartóan, igazságért kiáltva, egykori nagyságunkért kiállva.
Magasba emeli a költészetet Lisztóczky László, pedig lenne oka borúsnak lenni elkótyavetyélt autonómiák, országhatár-módosítási lehetőségek elpuskázása miatt, de fejét felemeli és modellszerűen a megmaradás hitét kiáltja ki.
Reménybe öltöztetett szavak gyűjteménye ez az esztétikai külsővel is kivitelezett antológia, ami szép, zöld gúnyával kínálja magát. Milyen jó és menyire kívánatos ez a megnyugvást hozó szín, amikor vérvörös és véres indulatok csapnak le hátunkon, határunkon kívül és belül. Beleül az ember, szinte teljességgel része a vérvörös világklímának, ezért kedves és mentő, nyugvást teremtő ez a monumentális hársfavirágzásos kötet. Petőfi szavaival: ünnepélyes csönd, ami beáll a meglátás pillanatában.
A reménység prófétáit hozza ide tanítómestereknek, kik az utolsó pillanatot dolgozzák fel, írják meg, így szellemük, alkotásaik teszik értelmessé az életünket, mert nemesítenek, szépítenek és jobbá teszik búsborongást kínáló, médiatűzben felőrlő napindításunkat, akik Isten töltekezéséből ragadtak tollat. Varázslatos Lisztóczky László válogatása, de a szerkesztést is magára vállalva olyan szituációt teremt, hogy ott és akkor érezzük magunkat, mikor és hol a poéma az utolsó pillanatban, a legtermékenyebb momentumban megszületett.
A Vezéreknél nagyon befújt a szél, nekünk pedig „nagyon befútta az utat a szél” (Gál Sándor). Ezért mindig takarítani kell, tisztogatni a bűnös korok által ráhordott szeméttől a valódi költészet útjait, úgy, mint most Lisztóczky László teszi, hogy tisztán feltűnjenek a magyar múzsa dongaboltozatai.
Mi ösztönözhette a könyv megalkotóját arra, hogy korszakos vállalásban olyan verseket gyűjtsön egybe, melyek egy célt szolgálhatnak: párbeszéd és visszhang legyen ezen a nemzeti kereveten. Lisztóczky László, ha nem is ad teljes választ erre, de közelebb visz a szándékhoz: „közel hat évtizeden átívelő magyartanári és irodalomtörténészi pályafutásom ösztönzött erre.”
Hatalmas anyagot kellett áttekintenie, kötetek százait átforgatnia, miközben végigkísérte az alkotót beborító kétség köpenye: képes leszek-e teljes anyagot elkészíteni, hogy a sasszemmel figyelő irodalmároknak megfeleljek, miben tévedek és mivel vívom ki a kritikusok haragját? Lisztóczky László valamit megelőlegez a bevezetőjében: „vállalnom kellett a mulasztás és a tévedés kockázatát.” Ez csak az olyan nagyszerű alkotóra vall, aki önkritikával, de a teljesség igényével munkálkodik, tudván: a tévedés lehetőségével alkot. Eközben ott lebeg feje fölött a
szirénhangdominancia: vannak terjedelmi korlátok, kötelező a lényeglátás felett az az elv, hogy mindenkit nem lehet bepréselni egy kötetbe! Ezért is írja pajzsára: „Ezt a munkát befejezni nem lehet, csak megszakítani.”
A könyvbemutatón Lisztózky tanár úr hangsúlyáthelyezéssel is kimondta: „döntéseimet világnézeti-politikai előítéletek nem befolyásolták.” A megszólított költők alkotásait születésük időrendjében helyezte egymás után. Gyakran idézi mindkét költőt, ha az egymásra reagálás horizontján megjelennek, de abban az estben is lámpást gyújt, ha visszhangtalanul marad a másik reagálása.
Ébren tartja a nemzeti költészet legmitikusabb hagyományait szentekkel és bolondokkal, és ebben helyet nyit egri költőinknek is. Kálnoky László sorszerepében tűnik fel, és Apor Elemér, Csorba Győző, Parancs János, Alföldi Jenő rejtélyes viszszaszámlálása az emlékezés játékaival, nagyítócserepek összeillesztése, a bezáruló kör feszegetése nagyszerű próbálkozás, hogy Kálnokyt legalább annyinak lássa meg az utókor, amennyi volt, de láthatná azt is, amennyit ér a magyar lírában. Furcsa helyzet ez a nagyságokkal, akiket saját otthonaikban sem tudtak méltó
helyre emelni, pedig váteszi képességük alapján érdemelték volna. A mellékutcákban színültig töltött színes zsákok duzzadnak, de ha ez kell a plebsznek, meg a nevezett öntelt intelligenciának, hát csoda-e, ha Kálnoky mellett elmennek a színes cafatokkal? Lángvörös dühvel érdemes-e perlekedni akkor, amikor a bámészkodók a celebek pavilonja előtt csorgatják nyálukat? Látjuk e könyv szerkesztése okán is, látunk általa, de mi értelme az efféle nagyítózásnak? Botorkáljunk talán vissza a nyirkos ágyakhoz, ahonnan ébreszteni elindultunk? Homálylaki Szaniszló ébresztésével próbálkozik Lisztóczky László is és nem hiába teszi. Mert valami talán megkapaszkodik az emberi értelemben, s ha le is maradunk az úszó küzdelemben, a zsarnokság és a közömbösség megdöntésében még rajtkőre állhatunk. Alföldy Jenő ide szerkesztett 3 oldalas verse a magára hagyott líra erére ki van feszítve reménynek és lehetőségnek, vigasz-echónak. Bújjunk be alá és keverjük meg a kávénkat, nincs minden jól, de elveszve sem.
A történelem-eltüntetését, szüneteltetését mindig átkötötte egy-egy vátesz, aki harsonát fújt a harcmező csontig megfáradt küzdőinek és a legjelesebb irodalmi alkotásokkal tett hitet a megújulás és megmaradás mellett. Hallatlan nagy a magyar történelem-irodalomalkotás tábora, melynek tagjai mélyen rezgetik a húrokat egy megfáradt nemzet elfeledettnek és elfedettnek hitt rétegében. Lisztóczky László zsenije az, hogy e zengéseket, megfáradt hiteket érzékeli és odaküldi ezt a kötetet ébresztőnek, reménynek és tárogatót ad kezünkbe, hogy megfújják azt, és álljanak élre újra és újra a lefáradt nemzet dolgaiban.
Nem cicomás ünnep manapság az Ünnepi Könyvhét. Egerben sosem látott szerény körülmények nyitottak kaput erre a nemes szellemi tornára. Debrecenben a Csapó utca ünnepbe öltözött ugyan, de a nép elmaradt, ásítoztak a sátrak. Janus elhagyta Páduát. Az emberek is elfordultak Janustól? Három poéta ébresztgeti az ő emlékét e kötetben, Kányádival könnyezik a költő és a költészet. Ó, szép, szabad Isten, viseljük türelemmel Balassi Bálint, Batsányi János, Bessenyei György, Barsay Ádám ébresztését, Zrínyi győzelembe vetett hitét, Berzsenyi Orczy-koszorúfüzérét.
Döbbenetes érzés, ahogyan az irodalomkedvelő szembesül a csorbaságaival, példának okáért: ki volt Virág Benedek, akihez vershegyeket írt Vörösmarty, Kosztolányi, ki volt Horváth Ádám, s Szentjóbi, akit megörökít Batsányi 200 soros versben.
Mennyi gond, mennyi nagy találkozás. Milyen ébredés! Ébredés, hogy nincs leszállás, mert lebegni kell, ha ennyi nagyszerűséggel, veretes szavú költővel találkozik az ember, akik eltiport, vérbefojtott remények utolsó maradékai voltak s lettek, kinőttek szavaikkal reménynek, melyek forrásai nemzettöredékeknek és sokadalmaknak egyaránt, de nem mindnek, ne áltassuk magunkat, és mégis: elégséges hitébresztőnek, történelmi sorlátónak, nem depresszív elmenekülőnek, hanem helyben ébresztőnek, tűznek, túsznak, tűzrakónak, hamuból lángot lehelőnek. Róluk szól Lisztóczky László kötete, az ébresztőkről, a nemzetellenes veszélyekkel szemben kiálló szabadságharcosokról, a historikus gondolkodásmóddal felvértezettekről, az emigrációban minőségmegőrző világító lámpásokról, Kányádi Sándorokról, Farkas Árpádokról, Szilágyi Domokosokról, Ady Endrékről, Arany Jánosokról, Hervay Gizellákról, Lászlóffy Aladárokról, Dsida Jenőkről, Szabédi Lászlókról, Reményik Sándorokról, Páll Lajosokról, és az elmenekültekről az emigrációban ébresztő, tisztító világképet hazaexportáló Tűz Tamásokról, Tollas Tiborokról, Határ Győzőkről, Faludy Györgyökről, Márai Sándorokról. Kristályos életszemléletű megcsonkított lehetőséggel is nagyítóvá váló Juhász Ferenccel, Weöres Sándorral, Csoóri Sándorral, Váci Mihállyal, Sinka István csizmaszárra
írt verseivel, bőrönszenvedett lángolással is Gérecz Attilával, Ratkó József keserű táncával, szivárványszemöldököt bebörtönzött haza fölé húzó Nagy Lászlóval, Babilon kiszáradt folyómedrénél is vizet fakasztó Pilinszky Jánossal, a forradalom szent lobogóját rojtosodásig szorongató Utassy Józseffel, hazáját Bori-noteszben megörökítő Radnótival.
Mennyi szépség, mennyi fájdalom (és dalom), mennyire óvatosan emelkedő dallam, mert ezt hozta magával ez az antológia.
Az egyetemes művészetalkotás sok részletből tevődik össze, de az ilyen kötetek megjelenése feltétlenül szolgálói, miniszterei a legmagasabb, az elkötelezett irodalomtörténetnek. Esztétikai minőséget alkotott Lisztóczky László azzal is, hogy a széttartó irodalmárkodásban egy összetartó, értékegyesítő, vigaszt szállító kötetet szerkesztett, hogy az eljelentéktelenedés, a civilizációs leértékelődés, az értéktorpanás-dáridóban értékelvű, sorsvállaló eszmeiség mellett teszi le a garast.
Élmény, káprázatosság sugárzik minden lapról. Afféle letehetetlen mű született. Csörgedező búvópatak, aminek hangja felerősíthető, ha minél többen veszik kézbe és el is olvassák azt.

(Agria, 2022/4.)

Mérleg, 2022

2022 sem volt könnyű év a kulturális vállalkozásoknak. A magas infláció a könyvkiadás költségeit is érintette, és az olvasók is jobban meggondolják, mire (nem) költik a pénzüket. Ezt mi is érzékeltük, ennek ellenére minden korábbinál több, 15 első kiadású könyvet jelentettünk meg, illetve két újabb kiadásra is sor került: Sebes Gábor Egy évszázad visszaköszön című kötetéből a második, javított, Kuklay Antal A kráter peremén című művéből pedig a hatodoik, szintén javított kiadás hagyta el a nyomdát. Új szerzőket is köszönthettünk: Sebes Gábor nyugdíjas főorvost, aki a számolócédulákról írt hiánypótló könyvet, és akitől októberben, nem sokkal a második kiadás megjelenését követően búcsút is kellett vennünk. Lisztóczky László József Attila-díjas irodalomtörténész, tanárgenerációk tanára rendhagyó és nagyívű versválogatását a Dsida Jenő Baráti Körrel közös kiadásban jelentettük meg. Remek mesekönyvvel ajándékozott meg minket, és rajtunk keresztül az olvasókat Császár Adrienne klinikai szakpszichológus, Százhalombatta múltjából merített történeteit bízta ránk Rácz Laci, Csibi Jánostól, Jakab Krisztina Franciskától és Molnár Ottiliától egy-egy verseskötetet adtunk ki, Lőrincz Miklósnak pedig újabb gyerekverseit tettük közzé. Régi szerzőként, de új műfajban jelentkezett Punk Mária, akinek válogatott verseit jelentettük meg, a korábbiakhoz hasonlóan egy-egy drámát adtunk ki Fazekas Istvántól és Petrusák Jánostól, Gergely Tamás naplójegyzeteit, Székely Ferenc újabb születésnapi interjúit bízta ránk, Tumpek Zoltán pedig édesapjáról, az Európa-bajnok és olimpiai bronzérmes Tumpek György úszólegendáról írt kéziratával tisztelt meg bennünket. Sikeresen vettünk részt a 93. Ünnepi Könyvhéten, könyvbemutatókat tartottunk Budapesten, Egerben és Százhalombattán, kiadványainkról 2022-ben is több országos, illetve helyi televízió, rádió, újság és folyóirat hírt adott. Idén is sok könyvet adományoztunk különböző célokra, így például kulturális és közösségi rendezvények díjkiosztóira, és részt vettünk az Ökumenikus Segélyszervezet, a Foxpost és a Bookline közös jótékonysági könyvgyűjtő akciójában is. Jövőre, működésünk 10. évében is igyekszünk értékes könyveket előállítani, és minél eredményesebben közvetíteni az olvasókhoz.

Elhunyt Tumpek György

93 éves korában elhunyt Tumpek György Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes úszó, többszörös világcsúcstartó. Életéről, pályafutásáról fia, Tumpek Zoltán Delfinkirály címmel írt könyvet, amelyet az idei Ünnepi Könyvhétre jelentettünk meg. Ő is várta, örült neki. Részvétünk a családnak.

A kráter peremén – 6. kiadás

Örömmel jelentjük: a napokban megjelent, a Libri és a Líra hálózatában, a Bookline felületén vagy közvetlenül a kiadótól pedig már megvásárolható az idén 90. életévét betöltött Kuklay Antal A kráter peremén című könyvének 6. kiadása.

Molnár Ottilia: Létérzés

Molnár Ottilia: Létérzés (versek)

A borítón a szerző festménye látható.
Oldalszám: 84
Kiadás éve: 2022
ISBN 9786156438157
Kedvezményes ár: 1500 helyett 1125 Ft.

A kiadvány megjelenését az Erdélyi Gyülekezet támogatta.


A kötetben Molnár Ottilia régebbi és újabb versei olvashatók. A szerző „vágyai simogató vágyakra hangolnak, a szegletek is puha fényűek.” (Hangai B. Artúr)

Fazekas István: Nagy idők városa

Fazekas István: Nagy idők városa (eseményjáték)

A borítón és a kötetben szereplő fotókat Fazekas Anna készítette.
Oldalszám: 80
Kiadás éve: 2022
ISBN 9786156438126
Kedvezményes ár: 2800 helyett 2100 Ft.

A kiadvány megjelenését Százhalombatta Város Önkormányzata támogatta.


„A város eredendően azért épül, hogy az időnek palotája legyen a térben. Alapköveiben egyszerre van jelen az idill és a heroizmus, az oltalom és az örök áldozatvállalás.”
Ezzel a felütéssel kezdődik Fazekas István eseményjátéka, amely Százhalombatta történetén keresztül, a vaskortól napjainkig ívelő példázatokkal mutatja be az otthonteremtő emberek mindennapos küzdelmét.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás