Véghelyi Balázs | | Üveghegy Kiadó

Szelke László: Kéjelgés a Blaue Katzéban

(Véghelyi Balázs: Tarka színpadok)

A kabaré a XIX. század végén Európa-szerte tipikusan nagyvárosi műfajként jelentkezett, a szerzők, a szereplők, a vendégek, a témák és a nyelvezet is az urbánus, polgári kultúrát képviselték és jelenítették meg. Magyar földön Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regénye szerint „szanfranciszkói tempóban” változó, néhány évtized alatt német nyelvű kisvárosból magyar nyelvű nagyvárossá fejlődő Budapest vált a kabaré műfaj központjává. A pesti kabaré létrejöttének külföldi és hazai előzményei is voltak.
Párizsban a Montmartre-on Rodolphe Salis által 1881-ben alapított Chat Noir, majd az Aristide Bruant által létrehozott Le Mirliton, Berlinben Ernst von Wolzogen társulata, az 1901-től működő Buntes Theater, azaz az Überbrettl, Bécsben a Max Reinhardt alapította, szintén 1901-ben induló Schall und Rauch tekinthetők a kabaré műfaj képviselőinek. Véghelyi Balázs megállapítása szerint a pesti életből, a pesti nyelvből és a pesti humorból táplálkozó pesti kabaré visszafogottabb volt mind a párizsinál, mind a berlininél. Budapesten a közéleti megnyilvánulások többnyire megmaradtak a paródiák és a közönséggel való összekacsintás szintjén, a francia és a német fővárosban sokkal keményebben és konkrétabban bírálták az egész politikai rendszert. A pesti kabaréból hiányoztak az avantgárd irányzatok, az árnyjátékok, a báb- és pantomimprodukciók, nagyobb hangsúlyt kapott viszont a minőségi irodalom, és már Ady Endre költészetének elfogadása is fontos lépésnek volt tekinthető.
A pesti kabarénak azonban nemcsak külföldi mintái, hanem hazai előzményei is voltak, eredete pedig a kávéházi kultúrában keresendő. Budapest akkoriban a kávéházak városa volt, a híres irodalmi kávéházakon túl több száz egyéb kávéház és kávémérés működött, melyekben a fővárosi társadalom minden rétege képviseltette magát. A pesti kabaré közvetlen hazai előfutárai a műsoros kávéházak és az orfeumok voltak. A korszak legismertebb műsoros kávéháza az 1855-től az akkor legforgalmasabb utcában, a Királyban működő Blaue Katze volt. A kéjelgés miatt a rendőrségi hírekben is rendszeresen szereplő intézményben a közönséget javarészt német nyelvű kuplékkal, tréfás jelenetekkel, rövid, egyfelvonásos daljátékokkal szórakoztatták, miközben a pincérek asztalról asztalra járva vették fel a rendelést és szolgálták ki a vendégeket. A leghíresebb és leghírhedtebb budapesti orfeum a Somossy Károly által létesített, a Nagymező utcában 1896-ban megnyitott Fővárosi Orfeum volt. A francia café chantant, a német varieté és az angol music hall legközelebbi rokona a jellegzetesen közép-európai orfeum, ahol a német nyelvű kuplék és zenés színdarabok mellett a legkülönbözőbb artistamutatványok is szerepeltek a színlapon. A Somossy-mulató több ezer személy befogadására is alkalmas volt, drága és elegáns berendezése, estéről estére világsztárokat felvonultató színes programja, gazdag és különleges étlapválasztéka nagy népszerűséget és exkluzivitást biztosított az intézmény számára, olyannyira, hogy Krúdy szerint Somossy tanította meg Pestet mulatni.
Az első pesti kabaréest 1901. november 16-án a Fővárosi Orfeumban volt, a Zoltán Jenő irányításával létrehozott Tarka Színpad ekkor tartotta meg első fellépését. Zoltán Jenő – a Budapesti Hírlap munkatársa, aki látta a Buntes Theater berlini előadását, és tudósított is róla – meggyőzte főszerkesztőjét, Rákosi Jenőt, majd Rákosi unokaöccsét, a Nemzeti Színház igazgatóját, Beöthy Lászlót, végül Waldmann Imrét, a Fővárosi Orfeum igazgatóját, hogy támogassák egy magyar kabarétársulat megalapítását. A magyar Überbrettliként is emlegetett társulat elnevezése is már egyértelműen a német kabaréhagyomány vállalásaként volt értelmezhető. A Tarka Színpad ismert, a kortárs irodalmi és zenei élet fősodrába tartozó alkotókat nyert meg szerzőnek, műveiket pedig jegyzett színészek és énekesek szólaltatták meg. A szerzők között szerepelt például Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő és Huszka Jenő is. A Tarka Színpad önálló estjei rövid ideig, 1902. április 14-éig voltak műsoron, ezután már csak alkalmanként, egy-egy magyar nyelvű jelenettel szerepelhettek az orfeumi színpadon.
Az első, szervezetileg is önálló, és nevében is a kabaré műfajt büszkén vállaló, képviselő és hirdető pesti kabaré a Kondor Ernő által alapított, és az Oktogonhoz közel, a Teréz körúton 1907. március 2-án megnyitott Fővárosi Cabaret Bonbonnière volt. A Bonbonnière legnagyobb sztárja a konferálás tartalmi és formai kereteit kibővítő, az önálló, többnyire a legfontosabb műsorszámként értelmező Nagy Endre volt, aki a magyar nyelvű irodalmi kabaré megteremtőjeként még hosszú évekig szórakoztatta a jó poénokra mindig vevő pesti közönséget.
Véghelyi Balázs kitűnő áttekintő és összefoglaló munkája – Alpár Ágnes, Bános Tibor és Körner András korábbi kötetei mellett – jó szívvel ajánlható a magyar kabarétörténet iránt érdeklődő olvasók számára.

(Magyar hang, 2025. augusztus 1.)

Véghelyi Balázs: Tarka színpadok

Véghelyi Balázs: Tarka színpadok (Irodalom és közélet a korai pesti kabaréban)

A borítót Bér Dezső, Edmund Edel, Faragó György, Márk Lajos, Théophile Steinlen grafikáinak felhasználásával Balogh Ágnes Emese tervezte.
Oldalszám: 304
Kiadás éve: 2025
ISBN 9786156438454
Kedvezményes ár: 4500 helyett 4050 Ft.

A magyar kabaré 1901. november 16-án született meg. Szerzői között a kor kiemelkedő alkotóit is megtalálhatjuk. Az első világháborúig tartó időszakban – mások mellett – Ady Endre, Babits Mihály, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond művei is elhangzottak a budapesti kabarészínpadokon. A rövidebb-hosszabb jelenetekből, sanzonokból és kuplékból, illetve az önálló műfajjá nemesedő konferálásokból elénk tárul a századforduló Budapestje – utcáival, tereivel, parkjaival, és a benne élő emberekkel: kétes hitelű politikusoktól moziba járó városi legényekig, kávéházak teraszán csevegő úrihölgyektől gangok félhomályában álmodozó cselédlányokig. Véghelyi Balázs könyve a téma első tudományos igényű, de a szélesebb olvasóközönség figyelmére is számító feldolgozása.

Baán Tibor: Életérzés

(Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett)

Az 1983-ban született Véghelyi Balázs – úgy vélem – egy nemzedék nevében kopogtatott annak idején a nagybetűs Irodalom ajtaján. Többen is , többek közt Csoóri Sándor, Czigány György, Baranyi Ferenc, Kaiser László (és folyatható a névsor) felfigyeltek a friss, néha harsány, ám a költészet formakultúrájában is otthonos (az ELTE padjait koptatta akkoriban) fiatal költő lázadó és lázító indulataira. Költészetének egyfajta összefoglalása az Üzenet érkezett című válogatás (Üveghegy Kiadó, 2018), mely fiatalos indulataival tekint az egyre borúsabb jövőbe.
Poézise szóválasztásaiban (a költő magánszótára, a nyelven belüli nyelv keresése sok mindent elárul a költőről) eleve egyfajta ironikus kívülállást valósít meg, ahonnan a klasszikusok életműve sajátos fénytörésben mutatkozik. Verstémává avatja az irodalomtörténet és politika botrányos, korszakjelző eseményeit. Az Egy történelemformáló költemény margójára így indul: „Tudhatta-e vajon a huszonöt éves Petőfi Sándor, / amikor a Dicsőséges nagyurakat / megírta, hogy a verset majd az Országyűlés / minden követének asztalára leteszik, / és az urak pánikba esnek…” Véghelyi Balázs ezúttal is a beleérzés, a helyzet botrányának (újságcikket idéző stíluselemeivel), a műfajok imitációjával fejezi ki (látszólag semleges, valójában elkötelezett) nézőpontját. Ugyancsak eredeti megközelítés, ahogy Vajda Julianna sorsába helyezkedve levelezik Csokonaival. Ismét máskor a legendás Fanni (Gyarmati Fanni) bombaként robbanó visszaemlékezései alapján fest hiteles képet a Radnóti-versekben izzó szerelemről, a korszakról, melyben megrendülnek az evidenciák: „ha már az éjjel sem óv, csak ránk szakad, / s térképnek se láthatjuk ezt a tájat, / könnyünk és mosolyunk arcunkra szárad, / ha szerelmünk se biztos, mint a zsoltár…” Ugyanebbe a körbe tartozik a Látomás – eltűnőben című vers, mely Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa című híres antológiaversének továbbgondolása: Így: „Jött a madár … Csőrében elvitte. / Forog a nap, mint betonkeverő.” Költészet és valóság drámai konfliktusa jellemzi Véghelyi Balázs életérzését, amely nem egyszerűen egyéni reflexió a korszakra, hanem egy nemzedék kiábrándultságának, hit- és apakeresésének megélt, megszenvedett dokumentuma, hiszen ez a nemzedék az értékek és eszmék devalválódását érte meg. Az erkölcsi ideák szinte pillanatok alatt hitelüket vesztették. Mondhatni, hogy a korszak elvesztette tájékozódását. A Fán függ a világ c. vers ennek megfelelően egyenes úton van az abszurdba: „Fa nélküli erdők, / erdő nélküli fák – / mint karácsonyfa-gömbök, / fán függ a világ.”
Véghelyi Balázs szembesíteni akarja olvasóját azzal a valósággal, amit eltakarnak előle. A megtalált önismeretben a történelmi tudattal, a népköltészettel, az eredettel és a lehetséges életstratégiákkal egyszerre néz szembe. Például így: „A Sajó partján, Muhinál / 1241-ben / szekértáborral / kerítették el magukat a magyarok. // Az ellenség felgyújtotta a szekereket, / így a tábor égő koszorú lett / a nemzet sírján. // Örök tanulság: / a szekértáborok/ semmire sem jók.” A metafora (égő koszorú) e versben sem ékítmény, hanem fájó jelkép. És a zárás pedig a szekértáborokra osztott magyarságnak szóló intelem.
Ha mindezt összevetjük a Százból az egy szerelemes verseivel, vagy a Pezsgősüvegben intelmeivel és a Betűbank verses meséivel, máris képet kapunk e líra legfőbb törekvéséről, fejlődési irányáról, hogy a költő „használni akar”, mert tudja, érzi, (Értekezés globális kérdésekről, Józan intelem, Politika), hogy a líra, ha nem is halt meg egészen, de szép csendben haldoklik. Reméljük (könyvmentők, olvasók), hogy mégsem.
Költő nem írhat sírfeliratot a líráról, amire a régiek, s a maiak is az életüket tették, teszik fel. Azt a hitet kell erősíteni, hogy e globalizálódó világban a nyelv – mint utolsó őrhely – erősebb, mint a közöny.

(Százhalom, 2024. október-november)

Gergely Tamás: A tűzrakó meséje

(Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett)

Áll a költő Balogh Ágnes Emese borítóján és olvas. A stégen, amelyik a Balatonhoz vezet. De lehetne akár a Duna is. Vers meg a Duna – óhatatlanul József Attila verse jut eszünkbe, az, amelyikben „zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” A borító fotóján nem látszik, hogy zavaros-e a víz, de mert többek közt fiatalos lendületet és humort ígér beköszöntőjében a szerkesztő (Kaiser László), kíváncsian várjuk a könyv kézbevételekor, hogy mennyire „zavaros” az (a társadalom, az átélt időszak) Véghelyi Balázs válogatott és új verseiben.
Nem kell sokáig lapoznunk, Radnóti Miklós Nem tudhatom… című költeményére utalva írja keserűen: „s térképnek se láthatjuk ezt a tájat, / könnyünk és mosolyunk arcunkra szárad”, s lennebb még kétségbe ejtőbben vesztett a remény: „ha elvész már lassan minden kötelék, / lábunk alól talaj, belőlünk az ég…” Kilátástalanság dolgában talán még szomorúbb a Bartók Béla emlékére írt Profán kantáta című poémája, melyben kisemmizve konstatálja a szarvassá változott fiú: „puszta földön állok immár, / testvéreimet megölték, / az erdőt is kiirtották”, és kéri apját, fogadja vissza, ellenkezőleg tehát, mint a Bartók Béla által felhasznált balladában.
Már a tavaly megjelent Zene nélkül című monográfiájában feltűnt, és korábban megjelent tanulmányaiból is tudjuk, hogy Véghelyinek a kisujjában a magyar irodalom. Magyar költők, a magyar versek – megnevezve vagy csak áthallásokban – egész tára jelen van, még úgy is, hogy verssorokból kollázst épít: Áprily Lajos, Utassy József, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János, Berzsenyi Dániel és József Attila alkotásaiból (Kollázs, évszakokra). József Attilától a Tél című verset idézi fel („Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek.”). Saját megfogalmazásában ez így hangzik: „Téli éjszakán / valami nagy-nagy tüzet / másnak is remélj.”
A vers különben éltető erő a költő mindennapjaiban és alkotásaiban, a „vers”, a „könyv”, „költemény”, „rím” gyakran előforduló elem a szövegekben, nem véletlenül és teljesen tudatosan – ezt írja az előszóban: „Amióta az eszemet tudom, versek és könyvek között élek.” Ugyanilyen alapszava a „mese”. Nemcsak a kötet végére helyezett, tehát súlypontos Mese a világlátott vízilóról okán, és több, gyerekeknek és gyerek-lelküket nem feledő felnőtteknek írt versek kötetbe emelése miatt. A mese, mesés fordulat visszavágyódás a gyerekkor biztonságosként megélt világába. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy Véghelyi gyakran lép fel gyerekközönség előtt, hogy énekel nekik – Útravaló énekek (dalok versekre, gyerekhangra), címmel lemeze jelent meg 2010-ben, a Hungarovox Kiadónál. Sőt, mesét is írtak róla (Balogh Ágnes Emese: Balázsmesék).
Az Üzenet érkezett legszebb, legsikerültebbb, legőszintébb és legmeghittebb darabjai a szerelmes versek (Mint a kóbor kutya; Változás; Amikor; Hóvirág-mezőben). A legoldottabb hangra lejtenek, gyakran olyanok, mintha József Attila Weöres Sándorral keresztezte volna a témát. A szerelem örök – üzenet érkezett, egy még mindig fiatal költő a feladó.

(Százhalombattai Hírtükör, 2018. szeptember 27.)

Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett

Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett (versek)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 136
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359538
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.

Játékosság és mélység, örök fiatalos lendület és meglepő tapasztaltság, könnyed humor és metafizika, finom, mégis erőteljes lázadás és értékek őrzője, de leginkább markáns, ragyogó költői tehetség gazdag prózai termékenységgel is: Véghelyi Balázs eddigi pályája és munkássága. Öröm őt olvasni, öröm költészetében elmélyedni, öröm szeretni minden sorát, mert a talentum ezt érdemli. És külön öröm és elismerés azért, ami manapság nem könnyű, hogy eddig jól sáfárkodott lehetőségeivel. Jól válogatott az utak között, ezért is kiemelkedően értékes állomás ez a kötet.
(Kaiser László)

Új Szó

Interjút közölt Véghelyi Balázzsal a pozsonyi Új Szó szeptember 5-ei száma. A napilap munkatársa, Juhász Katalin az Ünnepi Könyvhéten beszélgetett a szerzővel Zene nélkül című könyvéről.
A beszélgetés az újság honlapján is olvasható az alábbi linken:
https://ujszo.com/kultura/a-dalszoveg-onallo-lirai-mufaj

Stádium

A Stádium Hírlap 2017/2. száma egész oldalas interjút közöl Véghelyi Balázzsal az Üveghegy Kiadóról, régebbi és újabb kiadványainkról, illetve Véghelyi Balázs Zene nélkül című könyvéről. Ugyanez a lapszám közli Baranyi Ferencnek a könyvhöz írott Ouverture című előszavát is.

Baranyi Ferenc: Ouverture

(Előszó Véghelyi Balázs Zene nélkül című könyvéhez)

Nem tagadom: legifjabb pályatársaim közül Véghelyi Balázs áll hozzám a legközelebb. Barátom és szövetségesem ő, hiszen verseivel hatékony is akar lenni, nem csupán hatásos. Akárcsak jómagam. Az is rokonít bennünket, hogy mindketten „két úr szolgái” vagyunk: az irodalomé és a zenéé. Ezek nem csupán testvérmúzsák, hanem ikermúzsák. Méghozzá egypetéjű ikrek.
Balázs Zene nélkül című könyve tudományos igénnyel íródott, ugyanakkor „eteti magát”, akárcsak egy izgalmas regény. Ha elkezdte az ember, nehéz abbahagyni, másnapra tenni el a folytatást. Véghelyi Balázs nem csupán kiváló költő és figyelemre méltó muzsikus, hanem tudós elme is. És „el tudja adni” a tudományát. Ritka adottság. Még azok közül is keveseknek a sajátja, akik egyetemi katedráról palléroznak emberfőket naponta.
A könyv alcíme: Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből. Ezzel mindjárt az elején világossá teszi a szerző, hogy nem részletes áttekintését nyújtja a magyar daltípusoknak az ősi pentaton népdaloktól a rock-musicalek songjaiig, hanem egy-egy érdekesebb korszakra fókuszál, amelyeknek a daltermése bizonyos tekintetben a kor lenyomata is. Goethe mondta: „Ha az emberekről akarsz megtudni valamit – könyvtárnyi tudományos szakmunka áttanulmányozása helyett –, néha messzebbre jutsz, ha figyelsz, milyen dalokkal szórakoznak.”
Nos, a magyar dalok sok mindent elárulnak a magyar emberekről. De vajon mit is értünk magyar dalon? A francia „chanson”, a német „Lied”, az olasz „canzone”, az angol „song” egyaránt dalt jelent. Mégis más-más „lelkületet” villant fel mindegyik. A magyar dal nem azonos egyikkel sem. Csakis önmagával. Legyen bár népballada, magyar nóta, kávéházi kuplé, divatos sláger, operett-betét, operaária vagy rock-ritmusú énekbeszéd az a dal.
Balázs kimutatja, hogy még a leghígabb táncdalszövegek „sfumato”-hátterében is feldereng olykor a kor, amelyben megszülettek. Hát még a célzott üzenetnek szánt szerzemények textusaiban!
A dalszövegírók műhelyébe is betessékel – legalábbis egy kurta vizitre – ez a könyv, ahol szakmai ismeretekre is szert tehetünk némiképp. Beavattatunk a műhelytitkokba is.
Az utolsó fejezet címe: 13 pont – kezdő dalszövegíróknak. A 10. „parancsolat” így szól: „Foglalkozz társadalmi kérdésekkel, de ne pártoskodj. Többet veszítesz, mint amennyit nyerhetsz ezáltal.”
Nos, ezt nemcsak a dalszövegíróknak szánta Balázs, hanem azoknak a költőtársainak is, akiknek „emberhez méltó gondja van”.
Mert akad még harmóniát szorgalmazó dalnok ebben a disszonáns korban is, amelyben élünk.
Véghelyi Balázs mindenesetre ilyen. S talán öreg barátja, költőtársa:

BARANYI FERENC
is.

(Stádium, 2017/2.)

Véghelyi Balázs: Zene nélkül

Véghelyi Balázs: Zene nélkül (Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből)
Borító: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 288
Kiadás éve: 2017
ISBN 9786155359330
Kedvezményes ár: 3500 helyett 2625 Ft.

A kiadvány megjelenését Százhalombatta Város Önkormányzata támogatta.

A könyv a magyar dalszövegek és a társadalom viszonyát tárgyalja olvasmányos stílusban a népdalok korától napjainkig. „Véghelyi Balázs nem csupán kiváló költő és figyelemre méltó muzsikus, hanem tudós elme is. És el tudja adni a tudományát. Ritka adottság. Még azok közül is keveseknek a sajátja, akik egyetemi katedráról palléroznak emberfőket naponta… Kimutatja, hogy még a leghígabb táncdalszövegek sfumato-hátterében is feldereng olykor a kor, amelyben megszülettek. Hát még a célzott üzenetnek szánt szerzemények textusaiban! A dalszövegírók műhelyébe is betessékel – legalábbis egy kurta vizitre – ez a könyv, ahol szakmai ismeretekre is szert tehetünk némiképp. Beavattatunk a műhelytitkokba is.
(Baranyi Ferenc)

Idézetek kezdő szülőknek

A ballagó diákoknak és az ifjú házasoknak szánt zsebkönyveink után az Innen és túl sorozat harmadik kötetét adjuk közre 77 idézet kezdő szülőknek alcímmel. Vidám versidézetekkel, humoros észrevételekkel próbálunk segíteni az érintetteknek az élet legszebb, de nem kevés nehézséggel is járó hivatásában: a szülői szerepben – csecsemőkortól kamaszkorig. A könyvet Véghelyi Balázs szerkesztette, borítóját – a korábbiakhoz hasonlóan – Balogh Ágnes Emese tervezte.