Demény Péter: Az első folyó

(Gergely Tamás: Mälar-parti séták)

„Svédsovány”. „Kedvenc tóparti pókunk.”
Ilyen szószerkezetek keltik fel a figyelmet, ha belelapozunk Gergely Tamás kötetébe. A Mälar-parti séták alcíme „rendhagyó napló”, és valóban az, amennyiben nem dátum szerinti rendben olvashatók a feljegyzések, ami nem is csoda, hiszen nincsenek is dátumozva. Inkább amolyan „lélek szerinti rendben”, ha már rendet keresnünk muszáj.
A szerző, aki többször hangsúlyozza bevándorló mivoltát, a természetben sétálgat Évával, a feleségével, és miközben a vadrucákat, a hattyúkat, a tacskót meg a mókusokat figyelik, aközben az embereket is, a világot és a politikát. Klímaváltozás, Trump, svéd tolerancia – sok minden bele van írva a könyvbe, elsősorban a múlt. Gocsman Misi, aki a beszélő osztálytársa volt, és most meghalt, Sütő András, aki sokat jelentett akkor, „hatvannyolc éves vagyok”, Napsugár, édesanyám. Ez, mármint a hatvannyolc év, 2020-ban volt érvényes, ma már hetvenegyről beszélhetünk.
Az ajánlás „Évának” szól, s ebből egyfajta szelíd, magányos dinamikára következtethetünk: a bevándorló most sem találja a helyét, most is erdélyi-romániai múltja határozza meg, de már rég Svédországban él, ahol viszont leginkább a lakhelye, Hässelby közeli Kerek erdőben, a Mälar partján érzi jól magát. Itt egész világ alakult ki a tekintetüknek köszönhetően, ismerősök az állatok és az emberek (elsősorban mégis az állatok), ő is egy idegen ismerős ezen a vidéken.
A tárcák rövid, melankolikus emlékezések, megfigyelések, töprengések, elmélkedések: nagyjából annyi, amennyi egy rövid sétába belefér. A Sütőben az erdélyi magyar író maximáját idézi: „A fű lehajlik a szélben, és megmarad.” (36.) Az írás végül oda jut el, hogy: „A Mälar-parton, skandináv földön történelmi szélcsend van.” (37.) Mintha az a történelmi szél hiányozna az írónak, amelyben itthon, Romániában húzta össze magán a kabátját.
Milyen érdekes, hogy éppenséggel Stockholm-szindrómának hívják azt a különös és megmagyarázhatatlan vonzalmat, amelyet az agresszió áldozata az agresszor iránt érez. Gergely Tamás Svédországban Románia után vágyódik, holott nagyon pontosan látja, mi az a diktatúra – a kötetben Belaruszról és az őrült Trumpról is szó esik. De hiába: ami gyerekkorunkban és fiatalságunkban történt velünk, az az otthonos, bármi is legyen később. Kereshetünk szárcsákat és fakopáncsokat egy másik folyó partján, mégis abba akarunk belelépni, amelyik először hozott bennünket.
Megértettem az írások forrásvidékét és a hullámok locsogását, megértettem a szerző melankóliáját és honvágyát is. Olykor azonban arra vágytam, legyen élesebb a sodrás, ha szabad így mondanom. A mélabú ne legyen mindig összekötve a tájjal, maradjon több homály. Mert egy Sibelius szimfónia valóban csak elsőre szürke, másodjára inkább megfejthetetlen. A hangokkal kavar fel, és úgy hagy felkavarva.

(Újvárad, 2023/5)

Gergely Tamás: Mälar-parti séták

Gergely Tamás: Mälar-parti séták (naplójegyzetek)

Oldalszám: 134
Kiadás éve: 2022
ISBN 9786156438102
Kedvezményes ár: 2500 helyett 1875 Ft.


„Olyannak tűnök, mint amilyen a kedvenc tóparti pókunk: ő háttal lefele ereszkedik a szilfáról, én a svéd fővárosban fogalmazom magyar nyelven az emlékeim egy letűnt világról, s megérteni próbálom ugyanakkor a zavaros jelent. Mégsem én lengek fejjel lefelé, az csak a látszat…” (Gergely Tamás)

Gergely Tamás: VérHárs

Gergely Tamás: VérHárs (két monológ)

A borítón Ábrahám Jakab grafikája látható.
Oldalszám: 90
Kiadás éve: 2020
ISBN 9786155359859
Kedvezményes ár: 1500 helyett 1125 Ft.


A Svédországban élő erdélyi író új kötete két monológot tartalmaz. Szövegei szembesítések mindazzal, ami körülöttünk történik és amiről hajlamosak vagyunk elfordítani a tekintetünket.

Cseke Gábor: Kóválygások a Hyde Parkban – Gergely Tamás: Vadmalac meg én

Cseke Gábor: Kóválygások a Hyde Parkban (versek) – Gergely Tamás: Vadmalac meg én (műhelynapló)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 98
Kiadás éve: 2019
ISBN 9786155359781
Kedvezményes ár: 2800 helyett 2100 Ft.


„Két romániai magyar szerző közös kis könyve ez a mostani: két megrögzött igazság-keresőé” – olvashatjuk egyiküktől a kötet elején. Versciklus és műhelynapló került egymás mellé. Egyik szerző „hangja sem elég erős ahhoz, hogy a világ igazságtalanságait túlharsogja”, de ezt ma már senki sem várja el az íróktól. Épp elég, ha őszinték önmagukkal és az olvasókkal szemben.

Az én Koreám

A Dél-Koreában megrendezett téli olimpia nyitányával egy időben került a boltokba Gergely Tamás legújabb, kiadónknál immár sorrendben ötödik könyve, az Észak-Koreáról szóló Az én Koreám. A szerző 2010 és 2017 között keletkezett naplójegyzeteit tartalmazza a kiadvány, feldolgozva és értelmezve a diktatúráról szóló híreket. A szerző Svédországban él, távol a világ egyik legabszurdabb társadalmától, de elevenen élnek benne a szocialista Románia testközelből átélt hétköznapjai, amelyek sok szempontból hasonlítanak napjaink észak-koreai valóságához. Az én Koreám ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nemcsak ismerni, de érteni is szeretné a világ híreit. Kapható a Líra-könyvesboltokban és a kiadónál.

Gergely Tamás: Az én Koreám

Gergely Tamás: Az én Koreám (naplójegyzetek)

Oldalszám: 202
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359446
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.


Gergely Tamás 2010 és 2017 között rendszeresen rögzítette az Észak-Koreáról megjelent híreket, és reflexiókat is fűzött hozzájuk. Új könyve: napló egy diktatúráról – a kívülálló szemszögéből. Mindenkinek ajánlott olvasmány, aki nemcsak fogyasztani, hanem értelmezni is szeretné a világ híreit.

Gergely Tamás 65

2017. augusztus 19-én kerek születésnapját ünnepli Gergely Tamás író, akinek legutóbbi négy könyve kiadónknál jelent meg. Meséinek, rövid prózáinak összetéveszthetetlen stílusa és hangulata van. Meggyőződésünk, hogy nagyobb figyelmet érdemelne az irodalmi nyilvánosságban. Születésnapja alkalmából változatlan alkotóerőt, jó egészséget és sok olvasót kívánunk neki.

Gergely Tamás: Fifi

Gergely Tamás: Fifi (meseregény)
Borító és illusztrációk: Damó István
Oldalszám: 38
Kiadás éve: 2017
ISBN 9786155359323
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.


Tedd a szívedre a kezed, kedves Olvasó: találkoztál már olyan mesehőssel, aki egy… illatcsepp? Ugye, hogy nem? Néha láthatatlan, de annál inkább illatozó, amikor pedig színe mégis van, hát vörös, mert a vörösáfonya illatcseppje. Neve is onnan származik: amikor Csér meglátta, azt akarta mondani, hogy „hiszen ez a teremtmény a Vörös Áfonya illatcseppje”, ám nagy igyekezetében a törékeny teremtést, vagyis Fifit felszippantotta – hallj oda! –, az megbirizgálta Csér orrát, úgyhogy prüszkölnie kellett, s ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy az „Áfonya illatcseppje”, mindössze ennyire futotta, hogy „Áfi-fi”. Így lett a neve: Fifi. Hasonló kalandban többször is volt része Fifinek. Például beugrott a félelmetes Szakadékba, melyről kiderült, nem is olyan félelmetes. Az Örvény megforgatta, Koncér bekapta. Ám a lényeg mégiscsak az, hogy a Darazsaknak az utat Áfonya Anyóhoz megmutatta. Ilyen kis illatcseppek lennénk mi magunk is. Elég, ha a szemünk behunyjuk, máris szállunk, szállunk, mindeniknek megvan a maga Csérje, a maga neve, a maga Koncérja.

DEMÉNY PÉTER – LÁNG ZSOLT: Klikkerc / Ott van

(Gergely Tamás: Vadmalac és a kitartott magas Cé)

DP Azon töprengek, hogy 1., hogyan illeszkedik az eddigi Gergelyhez, és 2., a magyar és a világirodalomhoz.
LZS Látszólag „folytatás”, de ha jobban megnézzük, velősebben mesél, mint eddig. Nem tudom, ma ki művel hasonlókat, akár a magyar-, akár a világirodalomban. Mintha kevésbé élne ez az egyperces, jelen esetben félperces műfaj.
DP Hallod a Tamás hangját, nem? Én így érzem. Ezek a parabolák vagy allegóriák már a Latorczá…-ban ott voltak, és a Torokcsavar legnagyobb problémája, hogyan legyen ez a kihegyezettség regénnyé. „Értünk jönnek?”, kérdezik a Világvégében, és ennek referenciális olvasata is lehet, meg egy sokkal tágasabb is – ezeket szerettem a legjobban
LZS Mindenben van csavar nála. Mert a nyelv van megcsavarva. A szórendek („magában mosolygott, kifelé örömét nem mutatta”), a képek („kiveszi lelkét, mintha az pendrive volna”). Sokszor a csavar helyettesíti a történetet. Lényegében nincsenek történetek. Állóképek vannak. Hova tűnnek a kacsák? Lebuknak a tóba. Akkor a tó egy nagy temető… Igaz is, szerinted ezek a szövegek mik? Mi a műfajuk? Vagy ez mellékes? Ne rejtsünk kérdéseinkbe elvárásokat?
DP Szerintem egypercesek, csak mi oldódik meg evvel? A legjobbak erős szövegek, világot teremtenek. Álló- vagy félbeszakadó világot
LZS És ki ez a vadmalac? Bocsánat: Vadmalac.
DP Daniló jutott eszembe, a Hatházi történetekből. Egy bumfordi alak…
LZS „Balog”, ahogy magáról mondja, amikor megvágja magát egy pengével. „Valahol a boka fölött. Nem az eret, mert nem öngyilkos.” S hogy miért is vágja meg magát? Egyrészt élményszerzés végett, másrészt önvizsgálatot gyakorol. Harmadrészt azt szeretné, ha történetei, amiket elmesél: „vágnának”. Negyedrészt a kiszökő vér „látványnak sem utolsó”. Nos (hogy ebben a stílusban folytassam), „nos”, ez a „szépség” tiszta irodalom. Amivel azt akarom mondani, hogy ezek a szövegek nem tolakodnak előtérbe. Meg akarnak maradni irodalomnak. Van bennük valami a klasszikus értelemben vett reményből, szabadságvágyból, világ iránti bizalomból. És máris kérdés lesz: nem túl irodalmiak? Mit kezdhetünk egy irodalomellenes (legalábbis az irodalom iránt közömbös) világban az irodalommal?
DP A mi dolgunk az irodalom írása, nem a törődés. Vadmalac élni és röfögni fog, amíg emberek élnek. Nem a hitet éreztem annyira, mint a látást: hogy ilyen szilánkosan néz a világra, mindent lekerekítene rögtön.
LZS Tőrdöfésnek olvastam a törődést. Nem dolgunk a tőrdöfés, rendben. Amikor olvasok, akkor sem érzem, hogy bármilyen dolgom volna. Megpróbálok lehetőleg minél üresebben kinyitni egy könyvet. Ez is rendben. De utána, miután elolvastam, foglalkoztat, mi lett belőle bennem. Belőlem. Ezt akár törődésnek is nevezhetem… Kérdésem: mit hagyott benned ez a könyv?
DP Bennem hangulatokat termett, nem ítéleteket, bár a hangulat is egy ítélet. De a humor révén mégsem egészen keserű. Keserédes lettem, azt hiszem, ahol a hangsúly a keseren van.
LZS Még egy kérdés. Kevés Gergely Tamásnál pontosabb, tudatosabb, „tudósabb”, mondhatni profibb kortárs magyar írót alig ismerek. Igazi „szakember”. Miért tartják őt mégis műkedvelőnek egyesek?
DP Mert mindig a széleken bolyong valahogy. Ha találkozol vele, elmesél valamit, amit nem értesz, csak hüledezel. Így a barátságok sem alakulnak ki, az az irodalomszociális háló, amely megváltoztathatja a véleményeket. Ráadásul Svédországban él, nincs módja hosszabban találkozni valakivel, meggyőznie a jelenlétével. Örkény, Békés Pál, hogy „műfajrokonokat” említsek: ott volt.
LZS Ott van – ez lesz a címe, oké? És akkor most én szerk.

(Látó, 2016/1.)

Ki eteti a sirályokat?

gergelytamas_kieteti

Sátor mellett, szalmaágyon, a Balaton partján, egy pohár eperbor kíséretében vagy a bagoly szemüvegén át is remek olvasmány Gergely Tamás legújabb könyve. A Ki eteti a sirályokat? című anekdotagyűjtemény bemutatását – a fülszöveg alapján – így képzeli el a szerző: “az egyik anekdotában egy kisgyerek elpáholja a maciját. Miért, mert az kirabolt egy bankot. Mi sem természetesebb, minthogy Véghelyi Balázs úgy mutassa be saját kiadója, az Üveghegy által kiadott kis könyvet, hogy a publikum szeme láttára raboljon ki egy bankot. Van bank elég Magyarországon, és lopják is a pénzt abban az országban elegen…” A könyv már a boltokban van. Ahol nincs, ott lehet reklamálni. Mi pedig készülünk a bemutatóra…

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás