Örömmel fogadtuk Tumpek Zoltán újabb, sorrendben negyedik kéziratát, amely ezúttal édesapja, az Európa-bajnok és olimpiai bronzérmes úszó, a későbbi sikeres edző pályafutását idézi fel fényképek, dokumentumok, és a 93. évében járó Delfinkirállyal készült beszélgetések segítségével. Külön köszönjük dr. Wladár Sándor olimpiai bajnok úszónak, a a Magyar Úszó Szövetség elnökének, hogy kérésünkre ajánló szöveget írt a kiadványhoz. Az alábbiakban ezt közöljük:
Kilencven év az már tényleg nem semmi, ennyi idő csak nagyon keveseknek adatik meg. Az évtizedeken keresztül csak delfinkirályként emlegetett Tumpek György a ritka kivételek közé tartozik, hiszen ő már ezen a komoly küszöbön is régen átlépett: a 94. évét tapossa. Évtizedek óta Szigethalmon él, egy csendes kis utcában lévő házában, tíz évvel fiatalabb felesége váratlan halálát követően immár egyedül.
Mint sokan mások, Tumpek is véletlenül lett sportoló, majd világklasszis. Ezen az úton az indító eseményt egy dunai fürdés jelentette, amikor alig tudott kikeveredni a vízből. Ezután édesapja rendszeresen vitte a Rudas fürdőbe, ahol 1940 és 1945 között szavai szerint úszkált. Csepelre, majd a Mávagba igazolt, ettől kezdve már a Margitszigetre járhatott edzésekre. Számos edzője közül csak kettőt emleget visszatérően: Sárosi Imrét és Gergely Jánost. Sárosi el akarta tanácsolni a könnyed fiatalembert, aki csak nagy fogadkozások végén maradhatott – ettől kezdve vette komolyan az edzéseket. Gergely pedig legsikeresebb éveiben irányította tanítványa felkészülését.
Személyes tragédiája, hogy annak idején csak a 200 méteres pillangóúszás szerepelt a nagy versenyek programján. A „szőke torpedó” ugyanis 100 méteren sokszoros világcsúcstartóként még jobb eredményeket érhetett volna el, de a hosszabb távon is olimpiai bronzérmes. Európa-bajnok és Eb-ezüstérmes is tudott lenni.
Ma már csak ritkán esik meg, ami számára természetes volt: sikereinek egyetlen klubját, a Budapesti Honvédot edzőként sem hagyta el. Nyugdíjba vonulásáig ott nevelte a fiatal tehetségeket. Tanítványai között tarthatja számon a később kivételesen sikeres szövetségi kapitányt, Kiss Lászlót, Kiss Évát, Kiricsi Jánost, Görgényi Istvánt, Gulrich Józsefet és Kucsera Gábort is.
Tumpek György visszavonulása óta legtöbb idejét mindmáig kertjében tölti, ahol nagy örömére szolgál, hogy számos fügefája rendszeresen szép termést hoz. Helyhez kötöttsége miatt kétszeresen is nyitott a világ dolgaira, így legjobbjaink sportsikerei is örömforrást jelentenek számára.
Mit is kívánhatnék az anyakönyvi nevét visszavett Tumpeck Györgynek? Jó egészséget, minél több látogatót és szép termést a fügefáiról…
A könyv megvásárolható a Libri és a Líra könyvesboltokban, illetve június 9-e és 12-e között az Ünnepi Könyvhéten, a Vigadó téren, az Üveghegy Kiadó 14. számú pavilonjánál. A szerző június 9-én 16 órától, június 11-én 14 órától dedikál a helyszínen.