Az én Koreám

A Dél-Koreában megrendezett téli olimpia nyitányával egy időben került a boltokba Gergely Tamás legújabb, kiadónknál immár sorrendben ötödik könyve, az Észak-Koreáról szóló Az én Koreám. A szerző 2010 és 2017 között keletkezett naplójegyzeteit tartalmazza a kiadvány, feldolgozva és értelmezve a diktatúráról szóló híreket. A szerző Svédországban él, távol a világ egyik legabszurdabb társadalmától, de elevenen élnek benne a szocialista Románia testközelből átélt hétköznapjai, amelyek sok szempontból hasonlítanak napjaink észak-koreai valóságához. Az én Koreám ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nemcsak ismerni, de érteni is szeretné a világ híreit. Kapható a Líra-könyvesboltokban és a kiadónál.

Gergely Tamás: Az én Koreám

Gergely Tamás: Az én Koreám (naplójegyzetek)

Oldalszám: 202
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359446
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.


Gergely Tamás 2010 és 2017 között rendszeresen rögzítette az Észak-Koreáról megjelent híreket, és reflexiókat is fűzött hozzájuk. Új könyve: napló egy diktatúráról – a kívülálló szemszögéből. Mindenkinek ajánlott olvasmány, aki nemcsak fogyasztani, hanem értelmezni is szeretné a világ híreit.

Gergely Tamás 65

2017. augusztus 19-én kerek születésnapját ünnepli Gergely Tamás író, akinek legutóbbi négy könyve kiadónknál jelent meg. Meséinek, rövid prózáinak összetéveszthetetlen stílusa és hangulata van. Meggyőződésünk, hogy nagyobb figyelmet érdemelne az irodalmi nyilvánosságban. Születésnapja alkalmából változatlan alkotóerőt, jó egészséget és sok olvasót kívánunk neki.

Gergely Tamás: Fifi

Gergely Tamás: Fifi (meseregény)
Borító és illusztrációk: Damó István
Oldalszám: 38
Kiadás éve: 2017
ISBN 9786155359323
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.


Tedd a szívedre a kezed, kedves Olvasó: találkoztál már olyan mesehőssel, aki egy… illatcsepp? Ugye, hogy nem? Néha láthatatlan, de annál inkább illatozó, amikor pedig színe mégis van, hát vörös, mert a vörösáfonya illatcseppje. Neve is onnan származik: amikor Csér meglátta, azt akarta mondani, hogy „hiszen ez a teremtmény a Vörös Áfonya illatcseppje”, ám nagy igyekezetében a törékeny teremtést, vagyis Fifit felszippantotta – hallj oda! –, az megbirizgálta Csér orrát, úgyhogy prüszkölnie kellett, s ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy az „Áfonya illatcseppje”, mindössze ennyire futotta, hogy „Áfi-fi”. Így lett a neve: Fifi. Hasonló kalandban többször is volt része Fifinek. Például beugrott a félelmetes Szakadékba, melyről kiderült, nem is olyan félelmetes. Az Örvény megforgatta, Koncér bekapta. Ám a lényeg mégiscsak az, hogy a Darazsaknak az utat Áfonya Anyóhoz megmutatta. Ilyen kis illatcseppek lennénk mi magunk is. Elég, ha a szemünk behunyjuk, máris szállunk, szállunk, mindeniknek megvan a maga Csérje, a maga neve, a maga Koncérja.

DEMÉNY PÉTER – LÁNG ZSOLT: Klikkerc / Ott van

(Gergely Tamás: Vadmalac és a kitartott magas Cé)

DP Azon töprengek, hogy 1., hogyan illeszkedik az eddigi Gergelyhez, és 2., a magyar és a világirodalomhoz.
LZS Látszólag „folytatás”, de ha jobban megnézzük, velősebben mesél, mint eddig. Nem tudom, ma ki művel hasonlókat, akár a magyar-, akár a világirodalomban. Mintha kevésbé élne ez az egyperces, jelen esetben félperces műfaj.
DP Hallod a Tamás hangját, nem? Én így érzem. Ezek a parabolák vagy allegóriák már a Latorczá…-ban ott voltak, és a Torokcsavar legnagyobb problémája, hogyan legyen ez a kihegyezettség regénnyé. „Értünk jönnek?”, kérdezik a Világvégében, és ennek referenciális olvasata is lehet, meg egy sokkal tágasabb is – ezeket szerettem a legjobban
LZS Mindenben van csavar nála. Mert a nyelv van megcsavarva. A szórendek („magában mosolygott, kifelé örömét nem mutatta”), a képek („kiveszi lelkét, mintha az pendrive volna”). Sokszor a csavar helyettesíti a történetet. Lényegében nincsenek történetek. Állóképek vannak. Hova tűnnek a kacsák? Lebuknak a tóba. Akkor a tó egy nagy temető… Igaz is, szerinted ezek a szövegek mik? Mi a műfajuk? Vagy ez mellékes? Ne rejtsünk kérdéseinkbe elvárásokat?
DP Szerintem egypercesek, csak mi oldódik meg evvel? A legjobbak erős szövegek, világot teremtenek. Álló- vagy félbeszakadó világot
LZS És ki ez a vadmalac? Bocsánat: Vadmalac.
DP Daniló jutott eszembe, a Hatházi történetekből. Egy bumfordi alak…
LZS „Balog”, ahogy magáról mondja, amikor megvágja magát egy pengével. „Valahol a boka fölött. Nem az eret, mert nem öngyilkos.” S hogy miért is vágja meg magát? Egyrészt élményszerzés végett, másrészt önvizsgálatot gyakorol. Harmadrészt azt szeretné, ha történetei, amiket elmesél: „vágnának”. Negyedrészt a kiszökő vér „látványnak sem utolsó”. Nos (hogy ebben a stílusban folytassam), „nos”, ez a „szépség” tiszta irodalom. Amivel azt akarom mondani, hogy ezek a szövegek nem tolakodnak előtérbe. Meg akarnak maradni irodalomnak. Van bennük valami a klasszikus értelemben vett reményből, szabadságvágyból, világ iránti bizalomból. És máris kérdés lesz: nem túl irodalmiak? Mit kezdhetünk egy irodalomellenes (legalábbis az irodalom iránt közömbös) világban az irodalommal?
DP A mi dolgunk az irodalom írása, nem a törődés. Vadmalac élni és röfögni fog, amíg emberek élnek. Nem a hitet éreztem annyira, mint a látást: hogy ilyen szilánkosan néz a világra, mindent lekerekítene rögtön.
LZS Tőrdöfésnek olvastam a törődést. Nem dolgunk a tőrdöfés, rendben. Amikor olvasok, akkor sem érzem, hogy bármilyen dolgom volna. Megpróbálok lehetőleg minél üresebben kinyitni egy könyvet. Ez is rendben. De utána, miután elolvastam, foglalkoztat, mi lett belőle bennem. Belőlem. Ezt akár törődésnek is nevezhetem… Kérdésem: mit hagyott benned ez a könyv?
DP Bennem hangulatokat termett, nem ítéleteket, bár a hangulat is egy ítélet. De a humor révén mégsem egészen keserű. Keserédes lettem, azt hiszem, ahol a hangsúly a keseren van.
LZS Még egy kérdés. Kevés Gergely Tamásnál pontosabb, tudatosabb, „tudósabb”, mondhatni profibb kortárs magyar írót alig ismerek. Igazi „szakember”. Miért tartják őt mégis műkedvelőnek egyesek?
DP Mert mindig a széleken bolyong valahogy. Ha találkozol vele, elmesél valamit, amit nem értesz, csak hüledezel. Így a barátságok sem alakulnak ki, az az irodalomszociális háló, amely megváltoztathatja a véleményeket. Ráadásul Svédországban él, nincs módja hosszabban találkozni valakivel, meggyőznie a jelenlétével. Örkény, Békés Pál, hogy „műfajrokonokat” említsek: ott volt.
LZS Ott van – ez lesz a címe, oké? És akkor most én szerk.

(Látó, 2016/1.)

Ki eteti a sirályokat?

gergelytamas_kieteti

Sátor mellett, szalmaágyon, a Balaton partján, egy pohár eperbor kíséretében vagy a bagoly szemüvegén át is remek olvasmány Gergely Tamás legújabb könyve. A Ki eteti a sirályokat? című anekdotagyűjtemény bemutatását – a fülszöveg alapján – így képzeli el a szerző: “az egyik anekdotában egy kisgyerek elpáholja a maciját. Miért, mert az kirabolt egy bankot. Mi sem természetesebb, minthogy Véghelyi Balázs úgy mutassa be saját kiadója, az Üveghegy által kiadott kis könyvet, hogy a publikum szeme láttára raboljon ki egy bankot. Van bank elég Magyarországon, és lopják is a pénzt abban az országban elegen…” A könyv már a boltokban van. Ahol nincs, ott lehet reklamálni. Mi pedig készülünk a bemutatóra…

Gergely Tamás: Ki eteti a sirályokat?

Gergely Tamás: Ki eteti a sirályokat? (anekdoták)
A borítón az ötéves Téa rajza látható a szerzőről.
Oldalszám: 134
Kiadás éve: 2016
ISBN: 9786155359217
Kedvezményes ár: 2200 helyett 1650 Ft.


A brassói születésű, Stockholmban élő író, Gergely Tamás 100 anekdotát nyújt át olvasóinak a mindennapok különös eseményeiről, furcsaságairól. Rövid, olvasmányos történetei nemcsak szerzőjük életébe adnak betekintést, de tükröt tartanak koruk és társadalmi közegük elé is.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás