Antal György (1929-2017)

Október 7-én, 88 éves korában elhunyt Antal György költő, 1956-os elítélt, eredeti szakmája szerint épületgépész-tervező. Életében két versválogatását jelentettük meg, karácsony előtt pedig megjelenik az összegyűjtött verseit tartalmazó gyűjtemény is. Bizalmáért hálásak vagyunk, emlékét és műveit megőrizzük.

Antal György: Lakoma után

Antal György: Lakoma után (versek)
Oldalszám: 212
Kiadás éve: 2017
ISBN 9786155359316
Kedvezményes ár: 2500 helyett 1825 Ft.


Antal György hatodik verseskötete az idős költő 2015-ben született verseiből válogat. “A szerző közéleti versei a legjobb magyar képviseleti költészet hagyományait követik… Az elvesztett társ iránti szerelem megdöbbentő erejű költeményekben van jelen, a természetversek emberi tartalommal teljesek.”
(Gyimesi László költő)

Antal György

Budakeszi, 1929 – Budapest, 2017. Költő.

14 évesen kezdett verseket írni. 1956-ban az Országos Mérésügyi Hivatal forradalmi munkástanácsának tagja volt. Ekkor hozta nyilvánosságra Ébredés című költeményét is. A forradalom leverése után kéziratait elkobozták, és fél év börtönbüntetésre ítélték. Később is írt, de csak alkalomszerűen és az asztalfióknak. Felesége elvesztése után, 80 éves korától alkotott és publikált rendszeresen.

Művei az Üveghegy Kiadónál:

Állok az időben (versek, 2016)
Lakoma után (versek, 2017)

ANTAL GYÖRGY: ÁLLOK AZ IDŐBEN

Antal György: Állok az időben (versek CD-melléklettel)
A borítón Gudrun Becker festménye látható.
Oldalszám: 166
Kiadás éve: 2016
ISBN 9786155359279
Kedvezményes ár: 2300 helyett 1725 Ft.

A kiadvány megjelenését Budapest Főváros XV. kerületi Önkormányzata támogatta.


Antal György komolyan veszi a verset és az olvasót. Neki tárja fel érzéseit, vele osztja meg gondolatait. Sokat ír, mindent meg akar örökíteni: verseinek összességét lírai naplónak is tekinthetjük. Van mondanivalója ország-világ bajáról, az élet egyszerű, de örök kérdéseiről. Bármiről ír, a javító szándék vezérli. Bőven merit saját élményeiből is: elénk tárul vidéki gyermekkora, börtönemlékei a forradalom leverése után, feleségének elvesztése és újjáteremtése égi múzsaként, az időskor nehézségei… Foglalkoztatja az elmúlás gondolata, de látja, érzi a szépet, az éltetőt is – a természetben, a művészetben, az emberi lélekben. A fanyar irónia, az önfeledt játékosság sem idegen tőle: „Nyolcvanöt évesen / Könnyű égbe menni, / Mert nekem arra sem / Kell már jegyet venni.” Ez a verseskötet: megálló a hosszú úton. Lesz még néhány…
(Véghelyi Balázs)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás