Csap, 1932. Római katolikus pap, Pilinszky-kutató.
Kántortanító apa gyermekeként született az akkor Csehszlovákiához (ma Ukrajnához) tartozó Csapon. Középiskolai tanulmányait a sátoraljaújhelyi piarista, illetve a sárospataki református gimnáziumban végezte. 1950-ben érettségizett, ezt követően papi pályára lépett. Hejcén, Egerben, végül 1953-tól pedig Budapesten, a központi szemináriumban tanult. 1955-ben szentelték fel. 1956-ban részt vett a sebesültek lelki gondozásában, és Mindszenty József bíboros megbízásából részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában. A november 4-ei szovjet beavatkozás után segítséget nyújtott az ELTE joghallgatóinak a menekülésben. Részt vett egy sokszorosított brosúra elkészítésében is, amely a vidéki papságot tájékoztatta az eseményekről. 1957 májusában letartóztatták, és tíz év börtönbüntetésre ítélték. Budapesten és Márianosztrán raboskodott 1963-as szabadulásáig. Segédmunkásként, később könyvtárosként dolgozott. 1973-tól nyugdíjazásáig Köröm község plébánosa volt, 2009-től az Egri Főegyházmegye kanonoka, 2006-ban préposti címet kapott. 2011-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje elismerésben részesült, 2014-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. Pilinszky Jánost megidéző, A kráter peremén című könyve hat kiadásban jelent meg.
Művei az Üveghegy Kiadónál:
Kuklay Antal: A kráter peremén (Gondolatok és szemelvények Pilinszky János verseihez, 2020, 2022)