Bertha Zoltán: A hűség csillagösvényein

(Székely Ferenc: Otthoni szeretettel)

A helytállás erkölcsi parancsával töltekező igazi szülőföldi hűség apostoli lelkületű szolgálattevője Székely Ferenc. Mert a legnemesebb erdélyi értelmiségi hagyományok valóban ilyen missziószerű feladatvállalásra szólítanak. A közösség gondjait, vágyait, reményeit elhordozó és felmutató igényesség mindig is teremtő példa és tanítás volt Erdélyben azok számára, akik a kisebbségi és egyben az egész magyarság fennmaradásának, szellemi felemelkedésének az ügyében fáradoznak. Menteni, védeni kell az anyanyelvet, ismerni múltunkat, jelenünket és folyton újraalapozni s biztató távlatokkal láttatni remélt jövendőnket, szeretni népünket és Kárpát-hazánk minden egyes szegletét, s tudással és hittel munkálkodni, „omló egek alatt” is, a szellemi templomépítés sikeréért. A spirituális nemzetegység szent kívánalmát előmozdítani, trianoni országcsonkítások, szétdaraboltatások, szétszóródások közben és után is. Az integer magyarság lelki-kulturális minőségtudatának, s a megtagadhatatlan nemzeti jellegzetességek, identitásformák árnyalásának és kiteljesítésének jegyében. Erdélyben a legapróbb falvaknak, temetőknek, emlékhelyeknek, tájhazáknak is éppoly hatalmas a jelentősége, mint a látványos ódon városoknak, a természeti csodáknak vagy a varázslatos népi művészetek egész univerzumának. Együtt és egyszerre kell őrizni, ápolni, továbbörökíteni a magyarság minden értéksajátosságát, megtartó és megújító tradíciókat erősítve, érvényesítve.
A szellem embere a magyar nemzeti önismeret égisze alatt Erdélyben tehát foglalkozik történelemmel, művelődéstörténettel, folklórral, irodalommal, helytörténettel és honismerettel, s folyvást kutatja és elénk tárja az ősi népi szokásvilág, az etnografikus és a magaskulturális örökség ezer színben pompázó kincsesházát, annak felbecsülhetetlen fontosságú részleteit és egészét. A feltétlen kötődés és ragaszkodás morális imperatívuszával, s a megmaradás feladhatatlan perspektívájával. Számos nagyszerű tárgyi és szellemi néprajzi, néptudományi, kultúrtörténeti könyvét ilyen érzülettel alkotta meg Székely Ferenc is, s ezek közül az egyik utóbbi A megmentett hűség beszédes címet viseli. A Firtos Művelődési Egylet és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület adta ki Korondon és Székelyudvarhelyen 2012-ben – benne pedig huszonöt remek interjú a Sóvidék és környéke kiválóságaival. Székely Ferenc tanulságosan elbeszélgetett azokkal a jeles művész, író, írástudó társaival, barátaival (Ambrus Lajostól Bölöni Domokosig, Király Lászlótól Molnos Lajosig, Páll Lajostól Ráduly Jánosig sokakkal; s például a hírneves fazekascsaládból származó, s korondi gyermekkorát mindig oly lelkesen emlegető Józsa Judit kerámiaszobrászig), akik mind az elidegeníthetetlen otthonosság szükségességéről és törvényszerűségéről, a bölcsőhely szépségéről, a szülőföld örök vonzásáról és a „szerelmes földrajz” gyönyörűségéről vallanak. De Székely Ferenc otthon és elemében érzi magát egész szülő- és felnevelő hazájában, a Székelyföldön, Erdélyben, Vadasdon és Havadon, Erdőszentgyörgyön és Marosvásárhelyen, s a Mezőségen, Pusztakamaráson is, ahol 1951-ben Sütő András (anyai ági) unokatestvéreként meglátta a napvilágot. És a kultúra mindeneseként, a szellem lankadatlan (és vándorló) szolgálatosaként szüntelenül menti át ő is a hűséget, az értékek szerelmét „a túlsó partra”, a jövőbe.
Emlékrajzok, beszámolók, vallomások – karcolatok, kisesszék, jegyzetek, arcképvázlatok, krónikás tudósítások megannyi színes mozaikdarabkája kerekedik szép összképpé mostani új kötetében is. A sokoldalúság, sokműfajúság diktálta írások együttese: összességében tehát az értéktudatos sorsvállalás megragadó dokumentuma, manifesztuma. Ihletett gondolatokkal, emlékezésekkel, feljegyzésekkel beszél a szerző régi és kortárs erdélyiekről, s az egyetemes magyarság sokféle törekvéséről, jelenségéről, hiteles képviselőjéről.
Megható emlékidézéssel búcsúzik el Székely Ferenc olyan nemrég elhunyt nagyjainktól, mint Csoóri Sándor vagy Jókai Anna, és erdélyi kapcsolataikat, Erdély-szeretetüket is megkapón domborítja ki – miképpen Szabó Magdáét is, akinek utolsó Erdélybe küldött leveléről tudósít („az egyetemes magyar kultúra féltve őrzött aranyporszemei” között). Levelezés kapcsán pillanthatunk meg erdélyi tudós nagyságokat is – a nyelvész Szabó T. Attilát (az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár című korszakos munka fémjelzőjét) vagy a néprajzos Dr. Kós Károlyt, a halhatatlan író egyik fiát. Végtelenül megrendítő, ahogyan például a magyar és a világhistória legkülönfélébb időszakai között szellemi értelemben száguldozó Lászlóffy Csaba utolsó napjairól hallunk: a nagybeteg író még halála előtt röviddel is dedikált könyveket küldött a vele már előtte interjú révén is szeretettel megismert szerzőnek, s hogy halála másnapján felesége, Lászlóffy Enikő is levelet írt neki hallatlan lelkierőről adva tanúbizonyságot. S az is, ahogyan a lét és a pusztulás végzetes történelmi és egzisztenciális sorshelyzeteit a bámulatos regényeiben olyannyira bravúrosan részletező szenzibilitással megjelenítő Pusztai János már nem tudott válaszolni a neki szánt kérdésekre. Ugyancsak „in memoriam” hallunk Fodor Sándorról, a Csipike-történetek rendkívül népszerű prózaírójáról, akinek saját megfogalmazása szerint szép élete és nagy fájdalma volt (egyik kislányát gyermekkorában elvesztette). De igen mélyértelmű, ahogyan gyergyószentmiklósi magányában az egyik legkiválóbb novellista, Györffi Kálmán is megnyilatkozik és a mai világ sok keserűségét sorolja.
A vadasdi születésű – s Petőfi, Arany nyomdokán a népi-nemzeti irányhoz tartozó – Jakab Ödön drámaíró, költő, irodalomtörténész akadémikus munkásságára emlékeztek lélekgazdagító ünnepséggel nemrégen a helybéliek, emlékszobát, kiállítást avattak, hazafias verseit szavalták, és szemléletesen igazolták, hogy miképpen lehet nemes eszményekkel és kitartó törekvésekkel fenntartani és bővíteni egy-egy klasszikus elődünk kultuszát. Az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület ugyancsak ilyen erőfeszítéseket tesz, hogy a magyar kultúra mindnyájunkat éltető energiáit megtarthassa.
Gyermekkori olvasmányélmény révén bukkan fel Gyóni Géza költői-emberi alakja, erdélyi látogatása kapcsán Móricz Zsigmond író-lánya, Móricz Virág, aztán vadasdi útja közben az erdélyi magyar történelmi szociográfia mestere, irányadó „szellemi csillaga”, – az egyébként olykori dacossága közepette is közvetlen, jó humorú – Bözödi György, s aztán az ő temetésén csodálatos búcsúztatót beszédet mondó Czine Mihály, az egyetemes magyar irodalom ékesszólású, aranyszavú „vándorprédikátora”. A kedves vagy szomorú, kedélyes vagy kesergő hangnemű beszámolók mind-mind életesek, miközben lélekemelők, stílusuk magával sodró, s így különösképpen sugározzák a rajongásig szeretett tiszta források üzenetét. Olykor vidámító közelképekkel, igézetes életképekkel fűszerezett előadásmód által.
Természetszerűen több írás is szól Sütő Andrásról, napjaink máris legendássá vált személyiségéről – a rokoni szálak okán is. A ma is álló Sütő-ház jelképesen is irányadó jelzés a világba: egy szűkös falucskában is születhet világirodalmi jelentőségű „írófejedelem”; „Egy kút van az udvaron, szomjúságoltó erőforrással, ahová gyakran visszatérhetünk, s nemsokára letelepedhetünk a cöveklábú asztalhoz is… / Nappal a lélek harangjai hívogatnak Pusztakamarásra, éjjel a ház fölött őrködő fényes csillag mutatja az utat.” A pusztakamarási családi emlékek, élmények, tűnődések kiterjednek azután a második világháborús szörnyűségekre, vagy Kemény Zsigmond porladó sírjára és a mai szórványmagyarság egyre keservesebb helyzetére. A bensőséges leírások az utókornak jeleket hagyni kívánó kortanú tollából fakadnak, aki Sütő András soproni szobrának felállításáról is megemlékezik – s újra és megint meghitt tónusban hitelesítve a korszakos egyéniség Sütő András emberi alkatának mindőnk számára olyannyira megbecsülendő vonásait, tulajdonságait. S ehhez kapcsolódik a Sütő András életművét könyveiben, monográfiáiban a legszuggesztívebben értelmező irodalomtudós, Görömbei András megjelenítése is (aki Sinka Istvánról, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Nagy Gáspárról, a népi írókról s az összes határon túli magyar irodalmakról is alapvető, eligazító, egyszersmind monumentális kézikönyveket hagyott ránk). De itt említhetjük a Hajdu Zoltánról („otthoni barátsággal”) készült érzékletes kisportrét is – ő hajdanán Sütő Andrással közösen is alkotott egy drámai művet.
Szováta város díszpolgáráról, a festőművész, grafikus Kusztos Endréről is méltó megemlékezést olvashatunk, az iparművész Bandi Dezsőről nemkülönben, vagy a fiatalabb korában eltávozott Molnár Dénes képzőművészről, de a néprajzkutató, etnobotanikus és etnozoológus Gub Jenőről vagy a szintén néprajzos-falukutató, lelkipásztor, egyház- és helytörténész Nagy Ödönről is; és Csávossy Györgyről, aki tréfásan úgy aposztrofálta magát, mint aki a borászok között a legjobb költő, s a költők között a legjobb borász. S más művészek, köztük a világhírű zongorista Bogányi Gergely is feltűnik egy ízes útirajz keretében, ahogyan csak egy csoport erdélyi vendégnek is ingyen ad hosszú és lenyűgöző koncertet. – És igen gondolatébresztő Gelu Pateanu, a magyar kultúra és irodalom kitűnő román barátjának, ismerőjének, fordítójának a felidézése is, merthogy az ilyen önzetlen emberség példát állíthatna mások elé: hogyan lehet a népek közötti tiszteletet természetes humanitással megvalósítani.
A marosvásárhelyi református kollégiumban tanította valaha az egyik tanár ezt a maximát – amely sugallatos szállóige és intelem is egyben (s most Nagy Ödön eleveníti fel) –: „Magyarnak születtél, maradj magyar minden körülmények között, mert csak így lehetsz becsületes ember.” A magát ehhez tartó Székely Ferenc remek új könyve ugyancsak erre buzdíthat mindnyájunkat. Köszönet érte!

(Agria, 2017/2.)

Solti Gyöngyi

Tata, 1965. Író, tanár.

A komáromi Jókai Mór Gimnáziumban érettségizett, majd 1989-ben matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett az ELTE-n. Korábban Dunaújvárosban tanított, jelenleg a százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa. Novellákat ír, online és nyomtatott folyóiratokban egyaránt publikál.

Művei az Üveghegy Kiadónál:

Városi baromfiudvar (novellák, 2018)

Ünnepi Könyvhét, 2018

Kiadónk idén is részt vesz az Ünnepi Könyvhéten, amelyet június 7-e és 11-e között 89. alkalommal rendez meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése.
Az esemény alkalmából hat új könyvet jelentettünk meg:

Adamik Tamás: Carmina Rustica (versek és műfordítások)
Bozók Ferenc: Nagyvilági esszék (esszék)
Fazekas István: A kovácsműhely (hangjáték CD-melléklettel)
Punk Mária: Bocsond (mesék CD-melléklettel)
Solti Gyöngyi: Városi baromfiudvar (novellák)
Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett (válogatott és új versek)

Dedikálások a budapesti Vörösmarty téren, a kiadó 116. számú pavilonjánál:

2018. június 9. (szombat)

15–16: Solti Gyöngyi
17–18: Véghelyi Balázs
18–19: Bozók Ferenc

2018. június 10. (vasárnap)

14–15: Punk Mária
15–16: Adamik Tamás, B. Tóth Klára
16–17: Fazekas István

Régi és új kiadványainkkal, valamint szerzőink egy részével a 3. Battai Könyvünnepen is találkozhatnak olvasóink, június 8-án (pénteken) 14 órától a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban.

Köszönet a XV. kerületnek

2013 óta hetedik kiadványunk jelent meg a közelmúltban Budapest XV. kerületi Önkormányzatának támogatásával: a Rákospalotai Irodalmi Műhely antológiái, Mátyás B. Ferenc és Antal György művei után Adamik Tamás verseskötete. Az irodalom támogatása ebben a városrészben politika fölött álló hagyomány, hiszen két, egymást követő és ellentétes pártállású polgármesternek is köszönettel tartozunk. Hozzá kell tenni: rákospalotai könyvbemutatóinkon mindig megtelt a művelődési ház nagyterme, tehát a mindenkori városvezetés az olvasói igényeknek is eleget tett ezáltal. Bízunk benne, hogy minél több szerző és kiadó találkozik saját pátriájában hasonló nyitottsággal.

Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett

Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett (versek)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 136
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359538
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.


Játékosság és mélység, örök fiatalos lendület és meglepő tapasztaltság, könnyed humor és metafizika, finom, mégis erőteljes lázadás és értékek őrzője, de leginkább markáns, ragyogó költői tehetség gazdag prózai termékenységgel is: Véghelyi Balázs eddigi pályája és munkássága. Öröm őt olvasni, öröm költészetében elmélyedni, öröm szeretni minden sorát, mert a talentum ezt érdemli. És külön öröm és elismerés azért, ami manapság nem könnyű, hogy eddig jól sáfárkodott lehetőségeivel. Jól válogatott az utak között, ezért is kiemelkedően értékes állomás ez a kötet.
(Kaiser László)

Solti Gyöngyi: Városi baromfiudvar

Solti Gyöngyi: Városi baromfiudvar (novellák)

Borítórajz és illusztrációk: F. Takács Rita
Oldalszám: 100
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359521
Kedvezményes ár: 2400 helyett 1800 Ft.


Hogy került a kakas a város parkjába? Mennyire szépíthetjük az életünket egy osztálytalálkozón? Hogyan lehet eligazodni az élet tévedései közt? Solti Gyöngyi novellái elevenen és fordulatosan ábrázolják egy vidéki város hétköznapjait.

Punk Mária: Bocsond

Punk Mária: Bocsond (mesék, CD-melléklettel)

Borító és illusztrációk: Hódi Katalin, Liszkai Tamás
Oldalszám: 132
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359545
Kedvezményes ár: 3500 helyett 2625 Ft.


Bocsondról, a tölgyfaerdő kócosbundás medvebocsáról és barátairól, ismerőseiről szól a drámapedagógus-író legújabb, gyerekek és felnőttek számára egyaránt tanulságos mesekönyve, amelyet művészi illusztrációk és a meséhez kapcsolódó dalok tesznek teljessé.

Bozók Ferenc: Nagyvilági esszék

Bozók Ferenc: Nagyvilági esszék (esszék)

Oldalszám: 110
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359569
Kedvezményes ár: 2200 helyett 1650 Ft.


“Az essait a nyilvános tanulás műfajának tekintem; egy lélek égtájakat keres, s közben égtájakat segít megtalálni…” – Németh László írta ezt egyszemélyes folyóirata, A Tanu beköszöntőjében, 1932-ben. Az esszé szerepe és jelentősége azóta sem változott: körbejárni és megismerni az élet és az irodalom törvényszerűségeit, rendszerezve a közismert tényeket és újabb összefüggéseket feltárva – mindezt az olvasóval szoros együttműködésben. Bozók Ferenc világirodalmi tárgyú esszéi a műfaj legnemesebb hagyományait folytatják. Alapos felkészültséggel, határtalan nyitottsággal és őszinte érdeklődéssel közelít írásai tárgyához és alanyához, legyen szó akár Robert Burns “italos” verseiről, Dosztojevszkij, Jeszenyin és Verlaine hitéről, Columbo hadnagy és az irodalom kapcsolatáról, vagy éppen a kutyák szerepéről a világlírában. Lényegre törő, logikus szerkezetű és nyelvezetében is könnyen befogadható esszéi mindenkihez szólnak, így mintául szolgálhatnak az irodalom iránt érdeklődő, de a tankönyvek száraz lapjait unottan forgató diákoknak is.
(Véghelyi Balázs)

Fazekas István: A kovácsműhely

Fazekas István: A kovácsműhely (hangjáték, CD-melléklettel)

Oldalszám: 28
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359514
Kedvezményes ár: 1500 helyett 1125 Ft.


A reformáció korában játszódik Fazekas István hangjátéka, amely Dévai Bíró Mátyás életét és küzdelmeit eleveníti fel. A szerző képzett teológus és gyakorlott drámaíró, új művében elsősorban történeti dokumentumokra támaszkodik, ahol szükséges, ott pedig az írói fantáziát mozgósítja. A veretes nyelvű darabot nyomtatott és hangzó formában is megismerheti e kötet birtokosa: a mellékelt CD-n az Új Színház művészeinek előadásában, Dörner György rendezésében elevenednek meg a 16. századi események.

Adamik Tamás: Carmina Rustica

Adamik Tamás: Carmina Rustica (versek és műfordítások)

Borítókép és illusztrációk: B. Tóth Klára
Oldalszám: 168
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359507
Kedvezményes ár: 2800 helyett 2100 Ft.

A kiadvány megjelenését Budapest Főváros XV. kerületi Önkormányzata támogatta.


“Különleges verseskötetet tart a kezében a kedves olvasó. Ez a gyűjtemény Adamik Tamás saját költeményeit és verses műfordításait tartalmazza, szám szerint hetvenhetet, és még három olyan költeményt, amelyet pályatársak írtak az ő tiszteletére nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Ezek a versek a klasszika-filológus műveltségéhez méltó módon igényes formakultúrán alapulnak. Adamik Tamás megidézi a klasszikus verssorokat és strófákat a disztichontól a szapphóiig, de nem idegenek tőle a tradicionális hangsúlyos-rímes formák, sőt a szabad vers sem. Tematikailag jellemző rájuk a szerelem, az elmélkedés, a természet, a falu és az ember szeretete, a művészi reflexió, mindez egy mély szakrális réteggel átitatva.”
(Deák-Sárosi László)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás