Tóth Sándor: Elfelejtett harmóniák

Tóth Sándor: Elfelejtett harmóniák (versek és műfordítások)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 134
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359644
Kedvezményes ár: 2200 helyett 1650 Ft.


A József Attila-díjas költő tántoríthatatlanul ragaszkodik a líra örök témáihoz: Istenhez, természethez, szerelemhez, hazához. Költészete nem maradi, csak hagyományos. Versei a 21. századi emberhez szólnak: mai szavakkal, a nagy elődök szellemében. A kötet második felében a hasonló szellemiségű szlovák költő, Milan Rúfus verseiből olvashatunk egy kisebb csokrot. Lapozzunk bele Tóth Sándor versgyűjteményébe, és fedezzük fel újra az elfeledett harmóniákat.

Tumpek Zoltán: Sorsdöntő találkozás

Tumpek Zoltán: Sorsdöntő találkozás (tanulmány)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 44
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359651
Kedvezményes ár: 1300 helyett 975 Ft.


Szerencsés és ritka az az ember, aki élete során rátalál egy csiszolatlan gyémántra. Ezt a gyémántot formálhatja és alakíthatja, hogy a későbbiekben kiteljesedjen az emberiség örömére. Sokszor elég egy apró részlet, amiből már megállapítható, hogy érdemes-e foglalkozni vele. “Jókor kell lenni jó helyen!”, szól a mondás. Lieb Miska, a szegény asztaloslegény, valamint az ő kivételes rajztehetségét felfedező Szamossy Elek festőművész éppen így járt. Miska volt a “csiszolatlan gyémánt”, Szamossy mester pedig a “megtalálója” és ez a két ember valahogy szerencsésen találkozott…

Tumpek Anikó: Lélekfátyol

Tumpek Anikó: Lélekfátyol (novellák)

A borítón és a kötetben a szerző fotói láthatók.
Oldalszám: 46
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359637
Kedvezményes ár: 1500 helyett 1125 Ft.


Tumpek Anikó négyperces novellái emberi kapcsolatok színes rajzolatai. A kötet különös atmoszférájú történeteit a szerző saját fotói illusztrálják.

Székely Ferenc: Tegye szerdára!

Székely Ferenc: Tegye szerdára! (anekdoták)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 118
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359620
Kedvezményes ár: 2400 helyett 1800 Ft.


Székely Ferenc jelen kötete erdélyi történeteket és irodalmi anekdotákat tartalmaz. A történeteket ő maga gyűjtötte – vagy éppen élte át. Az eseteket az elmúlt évtizedekből örökíti tovább az emlékezet, tehát nemcsak a gyűjtemény mondható frissnek, hanem – történelmi és néprajzi távlatokban mérve – a történetek többsége is. Széles keresztmetszetet ad arról, hogyan éltek és derültek a magyarok a huszadik század második felétől Erdélyben. Helyzet- és jellemkomikummal, ártatlan elszólással és vaskos tréfával egyaránt találkozhatunk a kötetben, amelynek második, rövidebb fejezete irodalmi anekdotákat tesz közkinccsé.

Werner Nikolett: Leo Gekkó és a Padló világ

Werner Nikolett: Leo Gekkó és a Padló világ (mese)

Borítóterv és illusztrációk: Fülöp Orsolya
Oldalszám: 32
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359606
Kedvezményes ár: 2300 helyett 1725 Ft.

A kiadvány megjelenését Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.


Történetünk főszereplője Leo névre hallgat. Így nevezte el gazdája a kis gekkót, aki egy terráriumban éli szokványos életét. Egy este azonban felülkerekedik benne a kalandvágy, és kimászik üveg-otthonából, hogy felfedezze a rejtélyes Padló világot. Különös lényekkel találkozik, akiknek furcsábbnál furcsább (de nekünk, embereknek nagyon is ismerős) szokásaik vannak. Hogy kik ezek a lények és milyen kalandokat él át közöttük Leo Gekkó? Megtudhatod, ha elolvasod ezt a könyvet.

Fazekas István: A pillanat érkezése

Fazekas István: A pillanat érkezése (monodráma)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Oldalszám: 24
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359613
Kedvezményes ár: 1200 helyett 900 Ft.


Pozsonyban, a képviselőház oszlopcsarnokában 1825. november 3-án gróf Széchenyi István egy zárt ajtó előtt áll. Ez az ajtó választja el a cselekvéstől. S ily módon ez az ajtó – mint valami titokzatos erő – akár elválaszthatja a nemzetet is a fejlődéstől. A történelem tényeit ismerjük: Széchenyi adománya alapozta meg a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét. Fazekas István monodrámája a legnagyobb magyar dilemmáját tárja elénk a történelmi pillanat érkezéséig.

Szabó Lona Valéria: Bohém Pipi és a Tollasok

Szabó Lona Valéria: Bohém Pipi és a Tollasok (mesék)

A borítón Bogó Krisztina grafikája látható.
Oldalszám: 54
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359583
Kedvezményes ár: 2600 helyett 1950 Ft.


A történet-füzér egy védettséget élvező kert Madárparadicsomában játszódik. A rózsabokor árnyékában meghúzódó Bohém Pipit, a cseh cserépmadarat a Tollasok beavatják bizalmukba, így rajtuk keresztül megismerhetjük a madárközösség mindennapjait, félelmeiket és örömeiket, életük jelentős eseményeit. Bár a mesében szereplő madarak a fantázia teremtményei, a tölgyes valóságos, és a madarak alapvető tulajdonságaiban felfedezhetjük egy-egy madárfaj jellegzetességeit. Sőt némi humoros színezettel olykor még magunkra is ráismerhetünk.

István Fazekas: La notte di Pilato

István Fazekas: La notte di Pilato (dráma, olasz nyelven)

Borítóterv: Balogh Ágnes Emese
Fordította: Falussy Lilla
Oldalszám: 26
Kiadás éve: 2018
ISBN 9786155359590
Kedvezményes ár: 1400 helyett 1050 Ft.


Fazekas István Pilátus éjszakája című egyfelvonásos drámájának olasz fordítását Falussy Lilla készítette el, a több színpadot is megjárt darab római bemutatója alkalmából.

Lisztóczky László: Bozók Ferenc: Nagyvilági esszék

Bozók Ferenc izzó tehetséggel megáldott, a konvenciókkal, a látszatokkal, az előítéletekkel bátran szembeszegülő, az igazat és a szépet a kiválasztottak hitével és nyugtalanságával kereső ember. Szemlélteti ezt eddigi pályafutása is, mely meglepő, rejtélyes fordulatoktól sem mentes.
Gyöngyösön született 1973. október 8-án. Bölcsőjét a Mátra déli lankáitól átölelt faluban, Domoszlón ringatták. Ott végezte az általános iskolát is, a gimnáziumot pedig szülővárosában. Érettségi után egy éven át az egri Hittudományi Főiskola hallgatója volt, majd átiratkozott az Eszterházy Károly Főiskolára, ott szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát 2000-ben. Négy esztendőn át a palóc hagyományairól, Jessze oltáráról, Nekcsei Dömötörről és Patai Józsefről elhíresült Gyöngyöspatán tanított. Ekkor támadt föl szívében újra és immár visszavonhatatlanul a vágy, hogy Isten legengedelmesebb és leghűségesebb szolgái közé szegődik: piarista szerzetesnek jelentkezett. A pályamódosítás révén nem vált hűtlenné eredeti hivatásához sem, irodalmi ambícióihoz pedig termékeny közegre talált abban a szerzetesi közösségben, amely többek között Sík Sándorral és Jelenits Istvánnal ajándékozta meg az újabb magyar irodalmat. Ma a mosonmagyaróvári piarista gimnázium tanára.
Sorsválasztását a krisztusi tanok titokzatos és fölemelő paradoxonjai vezérelték: akkor találod meg önmagad, ha elveszíted, a fölmagasztalás az alázat jutalma, az utolsó helyről törhetsz az élre, boldogságodat szenvedéssel válthatod meg. Nem a „fecsegő felszín”, hanem a „hallgató mély” vonzotta, az anyag helyett a szellem, a test helyett a lélek, a véges helyett a végtelen parancsát követte. Mint Hemingway öreg halásza, csónakját ő is az ellenkező irányba fordította, mint a többiek, mert úgy érezte, csak így találkozhat élete nagy, felkészültségét, tehetségét és erejét minden alku és kompromisszum nélkül próbára tevő lehetőségével. Egy jámbor henyélő balladája című versében Villon álarcát ölti magára, s nem csekély iróniával nyugalmáért, léhaságáért kér bocsánatot az éjszakák kéj- és a nappalok pénzsóváraitól: távol állnak tőle a modern társadalom minden rendű és rangú perc-emberkéi, egyikükhöz sem kíván hasonlítani.
Nemcsak versei, hanem esszéi is eredeti látásmódról és magas fokú szellemi nyitottságról tanúskodnak. Ezt a két műfajt a Tükörkrisztus című – most bemutatandó kötetében is föllapozható –, fölényes tárgyismeretről tanúskodó tanulmányában egymásba fűzi: az ősi eredetű toposz, a tükör jelentésárnyalatait a saját költeményeivel is illusztrálja. Záró mondataiban megnevezi azt a varázslatos tükröt, mely makulátlan szépségében ragyogtatja föl az ő arcát is és mindenkiét, aki rászegezi sóvárgó tekintetét: „A keresztény szimbolikában a tükörbéli arcnak, melybe szívesen szeretnénk belenézni, hasonlítania kell egy Krisztus ikonra. Kempis Tamás szerint a keresztényeknek nem csupán követniük kell Krisztust, hanem utánozniuk is. Az Imitatio Christi nem azt jelenti, hogy Krisztus követése, hanem azt, hogy Krisztus utánzása. Így lesz a tükör: Krisztus. Tükörkrisztus.”
Új – immár tizenkettedik – kötetét Nagyvilági esszék (Esszék, tanulmányok a világirodalomból) címen tette közzé a százhalombattai Üveghegy Kiadó az idei Ünnepi Könyvhét alkalmából. A cím arra (is) utal, hogy az írások többsége a Nagyvilág hasábjain látott napvilágot. A tanulmánygyűjteményt szép és megindító gesztussal a főszerkesztő, Fázsy Anikó emlékének ajánlotta, akinek a halálakor, 2016-ban megszűnt és máig betöltetlen űrt hagyott maga után a legjelentősebb hazai világirodalmi folyóirat.
Elsősorban a keresztény gyökerű és eszmeiségű irodalom kérdései foglalkoztatják, annak fogalmát próbálja újraértelmezni, érvényességi körét kitágítani, megszabadítani az erkölcsi szempont egyoldalú és túlzó alkalmazásától. A kötet előszavában azt vallja, hogy szerzetes mivoltának szakrális, spirituális inspirációi mellett magyartanári tájékozottsága is megszabja választásait és ítéleteit, tudja, hogy az irodalmi alkotások elemzésében az esztétikai szempont az elsődleges és a mérvadó. Adynál, a legszebb magyar istenes versek alkotójánál olvastam, hogy őt nem a tételes vallásosság „tejszagú misztériumai” nyűgözik. Ezt Bozók Ferenc is elmondhatja magáról (bár az idézett jelzős szerkezetet természetesen ő hivatásánál fogva és meggyőződése szerint sem vállalhatja).
Különös érdeklődés és rokonszenv fűzi a modern francia irodalom szakrális vonulatához, melynek elődei közé sorolja Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t, akik tévelygéseikben is a megtérés, a bűnbánat szószólói. Ebben az összeállításban Baudelaire-ről két, Verlaine-ről és Rimbaud-ról egy-egy tanulmány olvasható. Nemcsak az idézett triász modern, nagyvárosi nyugtalansága, abszurditásélménye és tragikus sorsa ragadta meg, hanem Francis Jammes népies vallásossága, könnyes egyszerűsége, megragadottsága és naiv bája is, akinek a költői attitűdjéhez Dsida Jenő áll a legközelebb a magyar lírában. A vonzások és választások igen széles skáláján mozog otthonosan.
Azokra a régi korokra hivatkozik, amelyek még nem szakították el egymástól a szakrális és a profán irodalmat és művészetet. Legfőbb ideája ennek a hajdanvolt egységnek az újjáteremtése. A „katolikus irodalom” definiálását is a XX. századi (v)álságjelenségek sorába iktatja.
Pörbe száll a részvétlenséggel és a szürkeséggel, a rokon lelkekhez, a misztikus hajlamúakhoz, az „ingmelles” társadalomból kitaszítottakhoz, a szabálytalan és sebzett életűekhez, a szenvedőkhöz, a nagy magányosokhoz vonzódik igazán. A világirodalom kiválóságai közül például az Isten nélküli lét reménytelenségével viaskodó orosz Dosztojevszkijről és „a Sátán árnyékában” didergő francia Bernanosról értekezik. Szerinte „a vallási közönyből, langyosságból vagy akár a megmerevedett tradicionális vallásosságból” hosszabb az út „az igazi, tiszta vallásosságba”, mint például az istenhit negatív formájából, a sátánosságból: „a nagy szentek és a nagy bűnösök gyakran közelebb állnak egymáshoz, mint a langyos, középszerű, »se nem jó, se nem rossz lelkek«”. A nyárspolgárok látszat-kereszténységét veszélyesebbnek ítéli, mint a nyíltan vállalt ateizmust.
Élet- és irodalomszemléletét soha nem lankadó, kamaszos ámulat hatja át. Vállalja a személyesség kockázatát, sivár és racionális világunkban is ki meri nyilvánítani érzelmeit. Szenvedélyesen kutatja a magyar és a világirodalom kallódó értékeit. A kezemben tartott kötet egyik írásában például azt fejtegeti, hogy az Üvöltő szelek című regény világsikere túlharsogta a költő Emily Brontë érdemeit és értékeit. A tizennyolc tanulmányt a Robert Burns „italos” verseiről és A Columbo-hatásról szóló értékezés foglalja keretbe. Mindkettő – pláne egy szerzetes tollából – tabut dönt és igazi szenzációval szolgál. A Columbo-hatás a filmsorozat népszerű detektívének és a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij-regény vizsgálóbírójának, Porfirij Petrovicsnak a vallatási módszere között mutat ki párhuzamot.
Külön figyelmet érdemelnek a leleményes, szellemes – a szerző világirodalmi tájékozottságát és találékonyságát egyaránt szemléltető – címválasztások. .A Jeszenyin istene és a Georg Trakl, a halál kisöccse lényegre törő egyszerűségével és tömörségével eleve érdeklődést kelt. Egy-egy kerek évfordulóhoz kötődő alkalmi írásainak is remek, frappáns, olvasásra ösztönző címet adott. Aki a nőből vámpírt csinált főcímmel emlékezett meg a száz éve elhunyt August Strindbergről, Emberszív, kutyaszív főcímmel Jack Londonról halála centenáriumán, Szimbolista palántázás, akmeista virágbontás főcímmel a félszáz éve elköltözött Anna Ahmatováról.
A szerző legnagyobb, széles érdeklődésre és rokonszenvre számot tartó vállalkozása a Kutyák a világlírában című esszé, melynek a példaanyaga bizonyára még gazdagodni fog, főképp a magyar irodalomból – és esetleg más műfajokból is – kiszemelt alkotásokkal. A témakör önálló kötetet érdemelne. Antológiát, bevezető tanulmánnyal. Közönségsikere garantált,
Aki a tanulmánygyűjteményt végiglapozza, olykor talán – mint annak idején Kazinczy Ferenc Báróczi Sándor egyik művének az olvasása közben – föl-fölsikolt a rádöbbenés, a felismerés mámorától, a szépség és a tökéletesség varázsától. Néha tán vitatkozik is a szerzővel. Unatkozni azonban egy pillanatig sem fog.
Folytathatnám a fejtegetést, de attól félek, hogy akkor méltatlanná válnék Bozók Ferenc biblikus mélységű intelméhez: „Talán újra meg kellene tanulnunk hallgatni, hogy méltók lehessünk a megszólalásra”.

(Agria, 2018/3.)

Gergely Tamás: A tűzrakó meséje

(Véghelyi Balázs: Üzenet érkezett)

Áll a költő Balogh Ágnes Emese borítóján és olvas. A stégen, amelyik a Balatonhoz vezet. De lehetne akár a Duna is. Vers meg a Duna – óhatatlanul József Attila verse jut eszünkbe, az, amelyikben „zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” A borító fotóján nem látszik, hogy zavaros-e a víz, de mert többek közt fiatalos lendületet és humort ígér beköszöntőjében a szerkesztő (Kaiser László), kíváncsian várjuk a könyv kézbevételekor, hogy mennyire „zavaros” az (a társadalom, az átélt időszak) Véghelyi Balázs válogatott és új verseiben.
Nem kell sokáig lapoznunk, Radnóti Miklós Nem tudhatom… című költeményére utalva írja keserűen: „s térképnek se láthatjuk ezt a tájat, / könnyünk és mosolyunk arcunkra szárad”, s lennebb még kétségbe ejtőbben vesztett a remény: „ha elvész már lassan minden kötelék, / lábunk alól talaj, belőlünk az ég…” Kilátástalanság dolgában talán még szomorúbb a Bartók Béla emlékére írt Profán kantáta című poémája, melyben kisemmizve konstatálja a szarvassá változott fiú: „puszta földön állok immár, / testvéreimet megölték, / az erdőt is kiirtották”, és kéri apját, fogadja vissza, ellenkezőleg tehát, mint a Bartók Béla által felhasznált balladában.
Már a tavaly megjelent Zene nélkül című monográfiájában feltűnt, és korábban megjelent tanulmányaiból is tudjuk, hogy Véghelyinek a kisujjában a magyar irodalom. Magyar költők, a magyar versek – megnevezve vagy csak áthallásokban – egész tára jelen van, még úgy is, hogy verssorokból kollázst épít: Áprily Lajos, Utassy József, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János, Berzsenyi Dániel és József Attila alkotásaiból (Kollázs, évszakokra). József Attilától a Tél című verset idézi fel („Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek.”). Saját megfogalmazásában ez így hangzik: „Téli éjszakán / valami nagy-nagy tüzet / másnak is remélj.”
A vers különben éltető erő a költő mindennapjaiban és alkotásaiban, a „vers”, a „könyv”, „költemény”, „rím” gyakran előforduló elem a szövegekben, nem véletlenül és teljesen tudatosan – ezt írja az előszóban: „Amióta az eszemet tudom, versek és könyvek között élek.” Ugyanilyen alapszava a „mese”. Nemcsak a kötet végére helyezett, tehát súlypontos Mese a világlátott vízilóról okán, és több, gyerekeknek és gyerek-lelküket nem feledő felnőtteknek írt versek kötetbe emelése miatt. A mese, mesés fordulat visszavágyódás a gyerekkor biztonságosként megélt világába. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy Véghelyi gyakran lép fel gyerekközönség előtt, hogy énekel nekik – Útravaló énekek (dalok versekre, gyerekhangra), címmel lemeze jelent meg 2010-ben, a Hungarovox Kiadónál. Sőt, mesét is írtak róla (Balogh Ágnes Emese: Balázsmesék).
Az Üzenet érkezett legszebb, legsikerültebbb, legőszintébb és legmeghittebb darabjai a szerelmes versek (Mint a kóbor kutya; Változás; Amikor; Hóvirág-mezőben). A legoldottabb hangra lejtenek, gyakran olyanok, mintha József Attila Weöres Sándorral keresztezte volna a témát. A szerelem örök – üzenet érkezett, egy még mindig fiatal költő a feladó.

(Százhalombattai Hírtükör, 2018. szeptember 27.)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás